Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 2. szám - A tanítók akadémiai kiképzése a jénai egyetemen
28 Jelenleg ennek az egyetemi gyakorló iskolának megvan a nyolc osztályú népiskolának megfelelő nyolc évfolyama, és pedig hármas tagoltságban. A növendékek száma 72 (39 fiú és 33 leány). 3. A gyakorlati kiképzést elősegítik az iskolai utazások is. A hallgatók meglátogathatnak olyan iskolákat is, amilyenek Jénában nincsenek, vagy amelyek különös hírnévnek örvendenek, — Szerezhetnek tehát közvetlenül tapasztalatokat a fennálló nevelési módszerről, a tanügy jelenlegi állásáról és mindezekről átfogó ismereteket gyűjt- vén, összehasonlításokra, önálló nézetalkotásra is nyernek impulzust, 4. Hatalmasan mozdítja elő a gyakorlati képzést az ú, n. „Schulhelferzeit“: az iskola segítő ideje, vagy helyesen, az az idő, melyet gyakorlati kiképzésükre a jelöltek az akadémia szünidején valamely jó hírű tanító iskolájában töltenek, részben mint hospitánsok, részben mint munkások, A 3, és 4. szemeszter befejeztével, — tehát amikor az akadémián szünetelnek az előadások — (március, április, augusztus, szeptember és október hónapjain) a jelöltek 16—18 hétre úgyszólván tanítóinasoknak állanak be valamely tanítómesterhez. Ha a jelölt előzetesen kikéri a tanügyi tanácsosnak hozzájárulását, maga választhat ,,mestert“. Ez már azért is helyes, mert kárba veszne az iskola segítsége, ha két ellentétes természetű ember kerülne egymás mellé. Megengedik financiális okból azt is a jelölteknek, hogy lakóhelyükhöz közel választhassanak ,,mestert“, akihez gyalogszerrel, kerékpáron, vasúton rövid időn belül eljuthatnak. Azonban „mestert“ kétszer kell változtatni, és pedig azért, hogy minden tanítójelölt a népiskolának két típusát ismerhesse meg. A tanítójelölt (tanítóínas) együtt dolgozik a mesterrel, aki vele előbb alaposan meghányja-veti az egész napi munkát; a nap folyamán észlelt dolgok, gyermekmegnyílatkozások, az osztályban előfordult események, szóval minden figyelemre méltó momentum a napi munka végeztével beható diszkusszió tárgyát képezi. így nyer a kísérletező jelölt tiszta képet az iskola egészéről, gyűjt benyomásokat és megismeri kartársainak terhét, örömét, egész életfolyását. S így ébred leendő hivatásának komoly tudatára is. Az akadémia programjába a ,,Schulhelfertum“-ot, az iskola segítségét különben azon okból is vette fel, hogy képző munkájába belevonja a tanítóságot is s ezzel necsak megakadályozza a régi és új rend tanítói közt a bomlást, hanem áthidalja egyúttal azt a szakadékot is, mely az egyetemet a népiskolától elválasztja, A tanítók és tanügyi tanácsosok csakhamar megértették a. tervezők nemes intencióit és odaadó lelkesedéssel állottak a magasztos ügy szolgálatába. Nem egy azért is, mert rájött, hogy ő maga is csak nyer vele, mert fejlődik és tökéletesedik. És nemcsak egyesek, hanem a vidék tanítói munkaközösségei is nagyot lendültek előre. Magyaréi a „Schulhelferzeit“ fogalmát egy kifejezéssel visszaadni nem lehet. Azt még csak kreálni kell, azon esetben persze, ha ezt az intézményt mi is átvennénk a németektől. Ez intézménynek mivoltát azonban megismerjük célkitűzéseiben. Ami az inasnak a műhely, az a tanítójelöltnek a népiskola. Az életbe belekapcsoló gyakor
