Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 1. szám - Feladataink
1 Feladataink. Mindenek előtt boldog új évet kívánunk folyóiratunk minden kedves olvasójának! Nyerjenek teljesülést mindazok a titkon dédelgetett kívánságok, melyek az elmúlt évben csak kívánságok maradtak és ölt- senek testet azok a csillogó Ígéretek is, amelyekkel eddig hitegettek bennünket- Tegyék meg sorsunk intézői is kötelességüket velünk szemben és mi is megtesszük, amire elköteleztük magunkat! Ez új év mesgyéjén, mielőtt előre lépnénk, elébb szemlét kell tartanunk azon kötelezettségek, illetve feladatok sorozata felett, melyeknek teljesítése és megoldása elől, legvitálísabb érdekeink veszélyeztetése nélkül, ki nem térhetünk. Mik volnának azok? Ez évben tartjuk meg a Harmadik Egyetemes Tanügyi Kongresz- szust. Ez egy új és örökké emlékezetes epochának hajnalpirkadá- sát jelentheti tanügyünk történetében. Mi tanítók voltunk a kezdeményezők, ebből tehát az következik, hogy nekünk is teljes mértékben kell kivennünk részünket a kongresszus munkájából. Ott a mi akaratunknak, a mi törekvéseinknek, a mi célkitűzéseinknek is kell érvényesülniük. A tanítói érdekek védelmének jegyében kell majd a közös tanácskozásnak lezajlania. Melléktekintetek által nem engedhetjük ideális törekvéseinket elhomályosítani, épen azért olyan kérdéseket viszünk a legkompetensebb fórum elé, amelyeknek közmegelégedést keltő és megnyugtató elintézése nélkül, nem lehet többé napirendre térni. Olyan kérdések ezek, melyek elvenünkbe vágnak, melyek alapfeltételei egy szebb jövendőnek, melyek mellett tehát érzéketlenül el nem haladhatunk, amelyeket meg kell oldanunk, ha elveszni nem akarunk! Ilyen kérdés a tanítóknak főiskolai képzése is. Nem a jelen, nem a ma vétette felszínre. Az ötödik egyetemes tanítógyűlés óta egyik állandó programimpontja az ország tanítóságának. És ne gondolja senki sem, hogy azért vettük fel tárgysorozatunkba, mert hiúságunkat kívánjuk vele legyezgetni, hogy presztízsünket emeljük, állásunknak megkülönböztetett tiszteletet biztosítsunk. Nem! Sokkal mélyebbre ható okok állították homloktérbe! Tanítóképzésünk elmaradt társadalmunk fejlődésétől s azért a haladó társadalom kultúrigényeinek szolgálatára erőtlen. Nem tudott lépést tartani az idők haladásával, pedig bizonyos fokig meg kellett volna azt előznie. Itt tehát törvényszerűségek hatnak, a kor szelleme parancsol és a fejlődést mi sem akadályozhatja haladó útjában. Azért azok, akik ezen semmiféle hatalommal többé le nem szerelhető törekvésünk ellen hadba szállnak, csak szélmalomharcot vívnak és kudarcot vallanak. Ez bizonnyal igaz. Egyedül a tanítóság érezte meg az idők méhében rejlő nagy változást és látta tisztán a nép művelésének korszerű föltételét a középiskolai érettségire alapított tanítóképző főiskolában. Egyik főfeladatúnk legyen tehát a rendelkezésünkre álló, gazdag arzenálból összegyűjteni mindazokat a megdönthetetlen érveket, melyeknek súlya alatt minden önérdeknek, gáncsnak, előítéletnek, el-
