Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 6. szám - Koller István: Komjáthy Jenő

93

Avagy a lélek új érzéseit tárják elő e fényes ellentétek:

Vércsöpp a hómezőn,

Virág a sírokon,

Kéj csók a temetőn,

Sugár a romokon,

Egy rózsaszál, mely egy halott Szájából nyert táplálatot,

Napfényben édelgő mocsár,

Az élet kéje ebből áll.

Elődeink porán Épített palota,

Fájdalmak asztalán Terített lakoma,

Őrjöngő vad halotti tor,

Vértalajon emelt szobor,

Bachánsí tánc a sír fölött:

Oh lét, ebből áll gyönyöröd.

A szenvedés vízén Támadt sugártörés,

Testvéreink szívén Kisarjadzó vetés,

Halónak nyújtott hűsítő,

Halálos kedvre pezsdítő Ital a véres harc előtt:

Ez az a kéj és semmi több.

Baudelairre emlékeztetnek ,,Bizarr“, „Don Juan bánata“ című versei s e sorok:

Megőszült a világ, meghalt a nyár!

A nap hideg halotti gyertyafény,

A szürke égbolt a világkoporsó;

Arass halál, az élet szörnyen olcsó!

Kacagj enyészet, nincs többé remény,

íme az „Eloa“ ciklusból, feleségéhez írt fenséges szerelmi verseiből :

Nyárdéli álom. Csupa pompa.

Nincs semmi árnyék, semmi csorba A színpazar, a forró képen.

Megállt a nap. A boldog égen Nincs semmi folt, nincs semmi felhő;

Lent ébren álmodik az erdő,

Levelei altatót zizegnek,

A valónál is édesebbet.

Oly dús e csönd. Eleven álom Rezeg a lombokon, a fűszálon.