Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 3. szám - Krug Lajos: Kisérleti iskolák és iskolakisérletek
42 talál ki, melyet a zenetanító kissé körülnyírbál és az egész osztály azután lelkesedéssel énekel. Mivel a zongorajátékot tervszerűen ápolják, természetesen zongorakiséretben sincs hiány.^ Tananyag tehát van bőven és a tanítónak nem kell felkínálnia és betölcsé- reznie, hanem csak jól beosztania és a gyermekek öntevékenységét a leggazdaságosabban beszerveznie. A játék körül sincs anyaghiány. A tanítónak csak arra kell ügyelnie, mit és hogyan játszanak? Főcélja a játéknak, hogy szívből fakadó, egészséges nevetést váltson ki. A tisztán testi mozgás, a torna nem elég. A játék a vidámság jegyében folyjon le. Fia a gyermekek azt a játékot az iskolán kívül nem szükségérzetből ismétlik, akkor nem is ér sokat. A nagyobb gyermekeknél a játékösztönhöz kapcsolódik a bélyegek, érmek, adomák és talányok gyűjtése, azonkívül drámai jeleneteknek, színdaraboknak, bűvész- és árnyképeknek bemutatása is. Minden gyermeknek alkalmat kell nyújtani ahhoz, hogy vesszőparipáját legalább egyszer bemutathassa. Fia a gyermekek „történeteken“ dolgoznak, akkor nemcsak olvasásról, hallgatásról, elbeszélésről, alakításról lehet náluk szó, hanem poétikus és zenei kifejezésre is kell törekedniök. A rendelkezésre álló könyveket előbb gondosan kiválogatják a tanítók, úgy, hogy az irodalmi Ízlés képzése valóban lehetséges. A gyermekek „szabadon“ választanak, azaz nem érzik, hogy a tanító óvatosan vezeti őket s hogy épen. azt csináltatja velük, ami abban a pillanatban nekik legjobban megfelel és rájuk művelőleg hat. Az olvasás megtanulása úgyszólván a történeti óráknak csak mellékterménye. Legtöbbnyire magában olvas minden gyermek, de mindenkor fordulhat vagy a tanítóhoz, vagy valamely bajtársához felvilágosításért. Olykor kiválaszt a tanító egy gyermeket, aki nagyon szeretné történetét a többinek bemutatni. Ezalatt nincs kérdezés, nincs megszakítás, nehogy a hatás elron- tassék. Azok a nehézségek, amelyek az osztályszerü, vagyis együttes olvastatáskor, a gyermekeknek egyenlőtlen olvasókészsége folytán felmerülnek, elesnek — és végül mégis minden gyermek elsajátítja a legmagasabb olvasókészséget anélkül, hogy együttes olvasásra kényszerítenék. Az olvasást természetesen felváltja gyakran az olvasottnak szabad elbeszélése, vagy drámai alakba való átformálása és ilyenkor látni legjobban, hogy egy gyermek, vagy az együtt dolgozóknak egész köre történetétől mennyire betelhetik. — Időközökben minden gyermeket rábírnak arra, hogy mind arról az anyagról, amit csendes olvasással összegyűjtött és amit önállóan hozzá tanult, — számot adjon. Az ellenőrzés a könyvtárban való foglalkozásnak egyik legfontosabb módja. Ennek jelentőségéről képet nyerhetünk akkor, ha a leggyengébb gyermeknek szinte hihetetlen teljesítményét vesszük tekintetbe, aki a harmadik iskolai évben ötven ösz- szefüggő kis kötetet olvasott ki. A kézimunka számára gazdag anyag áll rendelkezésre. A gyermekek maguk választják, amit készíteni akarnak, de előbb
