Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában
118 egymásra való tekintettel kell is egy bizonyos rendet teremteni. A gyűlés lezajlása után sem csökkent észrevehetően a munkát zavaró lárma. Erkölcsi prédikációk ugyanis nem szoktak hosszúsikerüek lenni. Sok csoportnak kíméletlen modora csak akkor kezdett lassanként átalakulni és hozzá illeszkedni, amikor a csoportok már jobban egybeolvadtak és a felelősség érzete erősödni kezdet t.“ Aki ezen belső átalakulásban nem látja a lélektani magot, az új kötéseket, melyek az átélt kellemetlen tapasztalatokból származtak, az ezen értékes jelenséggel szemben vak, — abból hiányzik a legfontosabb: a fiatal embernek belső átcsoportosítása, a hadiállás feladása, a szellemi energiáknak positiv munkatérre való átvezetése iránti kellő tekintete. A tapasztalatoknak ezen talajára helyeződött a szociális erkölcsöknek legszilárdabb fundamentuma. Az összes könyvek, írásbeli tárgyalások, melyek a fiatalok szívébe ilyen felfogást akarnak plántálni, még egy töredékét sem érik el annak, aminek kiváltására egy ön testükön átélt esemény képes. A közösség iskolája normákkal, parancsokkal a gyermekekre nem kíván külső nyomást gyakorolni, hanem azon van, hogy belső rendérzéket fejlesszen. De épp oly elutasító magatartást tanúsít az iskolai életnek eddig közkedvelt rugója: a becsvágy- g y a 1 szemben is. A becsvágyat fokozottabb cselekedetekre másoknak kiváló eredményei sarkarlják. Az ezzel járó emberi gyengeségek (irigység, hiúság stb.) ösztönzik a halandót arra, hogy embertársát túlszárnyalni igyekezzék. Másnak aktivitása és magatartása tehát rugója a mi cselekedeteinknek is. A becsvággyal fűtött ember voltaképpen csak élősdi, aki azonnal sterillé (terméketlenné) lesz, ha más nem sarkalja újabb hatásokkal. És ezt a beteges becsvágyat mesterségesen tenyésztették a legtöbb iskolában. — Ebben pedig nagy veszedelem rejlik, amelyet csak az nem vesz észre, aki nem tanulta meg a nevelői intézkedések hatását később is figyelemmel kisérni és megelégszik az ifjúkorra gyakorolt hatásnak pillanatnyi kezdetsikerével. A mi nevelői munkánknak állandó értékeket kell produkálnia és a későbbi korfokozatok fejlődését befolyásolnia. Az olyan emberek, akiket fiatal korukban a becsvágy mozgatott és hajtott előre, a kon- kurrencia kíméletlen küzdelmében tényleg felülkerekednek, de ha vezető állásba jutnak — hiányozván az ok: becsvágyuk, aktivitásuk rugója sem működik többé. Most már a többiek magatartása közömbös rájuk nézve és ezen okból kikapcsolódnak cselekvésüknek motívumai is. Fáradt, közönyös, élvező, lendület nélküli emberré válik érett korában rendesen az, akit ifjú éveiben csak becsvágya hajtott előre. Akik pedig még így sem érnek el sikert, azokból verődik össze a kákán csomót keresők, az örökké gáncscskodók (a nörglerek) ellenszenves tábora. Ez az emberfajta szól le azután minden nagy és nemes törekvést, minden fenséges alkotást,
