Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában

114 Az alkotásnak impulzusa a gyermekben szunnyad és ezt a te­remtő erőt kell benne felkelteni és kibontakozásra késztetni. Itt nem a másik cselekvése az irányadó, sőt inkább a többiekkel szemben megnyilatkozó nemtörődömség lép itt előtérbe mint jellemző jelen­ség. A benső ösztönből eredő munkásság és nem a becsvágy ösz­tönzi aktivitásra. A közösség iskolájában ezt a szellemet honosítják meg. Akik ebben az iskolában a fiúkat és leányokat megfigyelik és látják azt az élénk tevékenységet és a cselekvésnek örömét, az annak hatása alól egyhamar ki nem vonhatja magát. — A közösség iskolái a fiatalságot önmagából kifelé akarják aktiválni és munkatelje­sítményekre képesíteni. Tehát önmagából hasson ki­felé. Ott azért ritka a dicséret és ritka a gáncs is. Ha valamely fiú valamit jól csinált, megmutatja ugyan tanítójának, de az nem mond kritikát. A teljesítmény értékelése elmarad. A tanító csak az iránt érdeklődik: mi volt a célja, milyen szándék vezérelte, mit akart el­érni? És ebből aztán újabb cselekvésre nyerhet serkentést. A ta­nító talán ennyit mond: „Próbáld egyszer így!“ Vagy: „Próbáld talán másképpen!“ Vagy: „Nézd, hogy csinálta a szomszédod!“ így akarja a tanító a növendékembert önállóságra, magára való támaszkodásra szoktatni és ezzel kiván a belülről előtörő alkotó ösz­tönnek segítségére sietni. Ha a múlt században Európa fejlődésének és haladásának bizo­nyítékait akarták szolgáltatni: akkor mindig annnak tel­jesítményeire utaltak. A különféle jellegű kiállításokon egyes vállalatok egymást mindig túllicitálták. így volt ez minden téren és az egész vonalon végig. — Biztos, hogy a mű arra nézve csak indicium (ismertető jel), aki létrehozta, de semmivel sem több. Nem maga az ember! Kiválót produkálhatnak olyan emberek is, akiknek emberi értékük nagyon csekély. — Éppen ilyen beállítással találkozunk a nevelésben is. Ha itt is azt akartuk látni, beválik-e, akkor is csak az eredményeket néztük. Ezt világosan példázza az a tanfelügyelő, akiről mesélik, hogy az itatópapirok külsejéről és állapotáról Ítélte meg az egész osztály ál­lapotát is. Ilyen míntaitatós osztályban tehát első volt az itatósok­nak és füzeteknek állapota, a növendék csak azután következett. Gondolkodó ember nem helyeselhet olyan eljárást, mely külső­ségeken nyargal és a személyiséget teljesen háttérbe szoríija. Bármennyire dicsérje is munkája mesterét, nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy nem gyártmányokról, hanem em­bernevelésről van szó. Mindig az ember álljon homlok­térben! 1 ermészetes, hogy a gyermekek tudjanak valamit, de annak a tudásnak csak annyiban lehet értéke, hogy vala­mely alkotó, teremtő egyéniségnek kifejezője, vagy folyománya. A teljesítményt tehát mindenek felé he­lyezni, nagyon elhibázott felfogásra vallana.

Next

/
Oldalképek
Tartalom