Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában
114 Az alkotásnak impulzusa a gyermekben szunnyad és ezt a teremtő erőt kell benne felkelteni és kibontakozásra késztetni. Itt nem a másik cselekvése az irányadó, sőt inkább a többiekkel szemben megnyilatkozó nemtörődömség lép itt előtérbe mint jellemző jelenség. A benső ösztönből eredő munkásság és nem a becsvágy ösztönzi aktivitásra. A közösség iskolájában ezt a szellemet honosítják meg. Akik ebben az iskolában a fiúkat és leányokat megfigyelik és látják azt az élénk tevékenységet és a cselekvésnek örömét, az annak hatása alól egyhamar ki nem vonhatja magát. — A közösség iskolái a fiatalságot önmagából kifelé akarják aktiválni és munkateljesítményekre képesíteni. Tehát önmagából hasson kifelé. Ott azért ritka a dicséret és ritka a gáncs is. Ha valamely fiú valamit jól csinált, megmutatja ugyan tanítójának, de az nem mond kritikát. A teljesítmény értékelése elmarad. A tanító csak az iránt érdeklődik: mi volt a célja, milyen szándék vezérelte, mit akart elérni? És ebből aztán újabb cselekvésre nyerhet serkentést. A tanító talán ennyit mond: „Próbáld egyszer így!“ Vagy: „Próbáld talán másképpen!“ Vagy: „Nézd, hogy csinálta a szomszédod!“ így akarja a tanító a növendékembert önállóságra, magára való támaszkodásra szoktatni és ezzel kiván a belülről előtörő alkotó ösztönnek segítségére sietni. Ha a múlt században Európa fejlődésének és haladásának bizonyítékait akarták szolgáltatni: akkor mindig annnak teljesítményeire utaltak. A különféle jellegű kiállításokon egyes vállalatok egymást mindig túllicitálták. így volt ez minden téren és az egész vonalon végig. — Biztos, hogy a mű arra nézve csak indicium (ismertető jel), aki létrehozta, de semmivel sem több. Nem maga az ember! Kiválót produkálhatnak olyan emberek is, akiknek emberi értékük nagyon csekély. — Éppen ilyen beállítással találkozunk a nevelésben is. Ha itt is azt akartuk látni, beválik-e, akkor is csak az eredményeket néztük. Ezt világosan példázza az a tanfelügyelő, akiről mesélik, hogy az itatópapirok külsejéről és állapotáról Ítélte meg az egész osztály állapotát is. Ilyen míntaitatós osztályban tehát első volt az itatósoknak és füzeteknek állapota, a növendék csak azután következett. Gondolkodó ember nem helyeselhet olyan eljárást, mely külsőségeken nyargal és a személyiséget teljesen háttérbe szoríija. Bármennyire dicsérje is munkája mesterét, nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy nem gyártmányokról, hanem embernevelésről van szó. Mindig az ember álljon homloktérben! 1 ermészetes, hogy a gyermekek tudjanak valamit, de annak a tudásnak csak annyiban lehet értéke, hogy valamely alkotó, teremtő egyéniségnek kifejezője, vagy folyománya. A teljesítményt tehát mindenek felé helyezni, nagyon elhibázott felfogásra vallana.
