Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 3. szám - Koller István: A modern philosophia és paedagogia állása
41 pomorphismus ez, hanem a világ így lett. Máskép nem is lehetett volna. Hisz a lét megvalósulása, ahogy a világ lett, maga az igazság, maga a logika elvei. Agyunk is a logikai alapelvek szerint gondolkodik, mert így alakult ki, hogy lehetőleg a valósághoz híven érzékeljen és gondolkodjék. Ahol ez még nincs meg, ott a szervezetünk még nem fejlődött e fokra. A gyermek lelke is még fejletlen, képtelen az éles és mély gondolkodásra, ép úgy a vadember, valamint az előbbi műveletlenebb korok. Igazságnak kell lenni, mert ez következik abból, hogy valami van. A tényeknek megfelelő felismerése, az igazság. A jónak, igaznak, szépnek is tehát csak a léttel együtt van értelme; attól, a tárgyaktól függetlenül, nem. Minden hatást, öntevékenységet fejt ki, ez Pauler metaphisicá- jának mély megállapítása. Miért akar azonban minden hatni? A természet meg nem szűnni, a lények fajukat fenntartani? Olyan fontos-e az, hogy a lények élnek és szaporodnak? Ez ösrejtély. A hatás: ősok. Minden csak ható formában létezhet. A modern gondolkodók mind, Pauler, Wundt, Eucken, Riehl, Jodl, Windelband, a szellem fontosságát hangsúlyozzák a naturalis- mussal és materialismussal szemben és ez a gondolat a jelenkori bölcsészet legfontosabb, legfőbb jelensége. Itt azután elváltanak az utak. Egyik része azt vallja, hogy a lélek külön lény. Ez a dualismus; a másik része a lelki jelenségeket beolvasztja a szerves világ jelenségei közé, avagy szelleminek, lelkesnek vesz mindent. Ez a monismus. Ámde ez sem materíalismus és mindkét félnek tiszteletreméltó argumentumai vannak.*) A szellem elsődlegességét, az értékek világának fontosságát emelik tehát ki korunk philosophusai s e ténybe kapcsolódnak bele a mai paedagogiai irányok. A kérdés ugyanis az: mi a nevelés célja? A célt kétségkívül a világnézet határozza meg, sőt — ismét Pauler Ákos szerint — a középfokú tanítás célja egyenesen egy bizonyos világnézet megszerzése. Ámde ez a célja a népiskolai tanításnak is. S ez annál is fontosabb, mert a világnézet határozza meg jellemünket. Azon értékek, amelyeket önértékeknek nevezünk: az igaz, a jó, a szép tűzik ki a nevelés célját. Az értéktárinak és a paedagogia kapcsolatáról nálunk kitűnő tanulmányt írt Kornis Gyula ä „Magyar Paedagogia“ egy régebbi évfolyamában. (Külön is megjelent.) Ugyancsak e kérdést, valamint a modern neveléstudomány valamennyi problémáját behatóan tárgyalja Weszely Ödön kiváló könyve: „Bevezetés a neveléstudományba“. E kitűnő könyvet nem lehet eléggé melegen ajánlani. Az e könyvben lévő vizsgálatok eredményeivel teljesen azonosíthatjuk magunkat. A mai paedagogiai harcokban különösen Natorp, Lay, Meumann és Rein neve szerepel legtöbbet s úgyhisszük, aki ismeri e paedagogu- sok legfontosabb munkáit, tisztában van a mai paedagogiával. Legfeljebb még Budde, Linde, Schneller említendők, mint a személyiség paedagogiájának hirdetői. *) Világos, hogy a vallási felfogás a dualismus mellett foglal állást.
