Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Koller István: Bőhm Károly philosophiája és paedagogiája
99 Böhm Károly philosophiája és paedagogiája. Irta: Koller István, áll polg. isk. tanár (Sopron). A magyar evang. egyház e nagy gondolkodójáról akarunk a következőben röviden megemlékezni. Célunk e cikkel csupán csak tanulmányozására a figyelmet felhívni. Hogy megkülönböztetni tudhassuk azt, mi Böhmnél „fogalomköltészet“ és mi mély igazság, oly philosophiai álláspont elnyerésére kell törekednünk, amely még a legvégső kérdéseket sem intézi el romantikus felfogással. Mert a bölcseleti rendszerek közt nagyon sok van olyan, amelynél a kiindulási pont romantikus vagy bizonytalan, Lange szavaival: „fogalomköltészet“. Nem is a német idealismus képviselőire — Ficht- nerre, Hegelre, Schellingre —, vagy Berkeley solipsismusára gondolok, amely szerint az Énen kívül más világ nincsen, avagy Schopenhauerre vagy Hartmannra, de vegyük csak a legmodernebb gondolkodók közül pl. Machot, akinél végeredményben nem tudni, hisz-e a világ realitásában avagy nem? és ha nem hisz, akkor mit gondol tulajdonképpen az „érzékietek“ alapjáról? Pauler mély gondolat- világa valóságos exact bölcsészet. Míg Riehlnél az anyagi és szellemi jelenségek alapja ismeretlen, addig Paulernél alapja szellem. Mi inkább ismeretlennek mondjuk Riehllel, mert a világ nem gondolható kiterjedésnélkülinek; a szellem pedig az. A tér nemcsak szemléleti forma. Pauler metafizikájában azonban szintén van egy rész, amely a romantikus bölcsészeire emlékeztet s ez a kapacitásokról szóló tan. Szerinte az egyes substanciák között kell lennie feltétlenül egy legnagyobbnak, amely irányt szab a többinek. Ámde nincs indokolva, hogy miért? Abból, hogy több substancia van, ez még nem következik. Böhm bölcseletének is van romantikus alapja, ő az Énből indul ki s nem tudni, elismeri-e a külvilág realitását avagy sem. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy már itt állást foglaljunk Böhm e felfogásával szemben s kifejtsük felfogásunkat. A mi felfogásunk Kant következő szavaiban található meg: „A transscen- dentális tárgy, amely a külső szemléletnek alapul szolgál, sem nem anyag, sem nem gondolkodó lény magában, hanem a jelenségeknek előttünk ismeretlen alapja, melyek mind amazoknak, mind emezeknek empirikus fogalmát szolgáltatják.“ Riehl pedig „Bevezetés a jelenkor philosophiájába“ c. Bánoczi József által lefordított elsőrangú kis könyvében, amely a philosophiai irodalom valóságos gyöngye, ezeket mondja: „Egyazon valóságból származnak érzékeink, valamint a dolgok, melyek érzékeinkre hatnak. Ugyanez a teremtő erő, mely már a legegyszerűbb dolgokban működik, folytatja működését bennünk és általunk. Természetnek és értelemnek ő a közös forrása ... A létezés rejtélyét a gondolkodás meg nem fejtheti . . . előbb van a létezés, aztán a gondolkodás,“ Atom stb. mind csak elvonás; simbolum. A valóságban nincs. Ezen álláspont mellett valljuk, hogy úgy az emberiség, mint az egyes ember fejlődési produktum, amely
