Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 7-8. szám - Koller István: Bőhm Károly philosophiája és paedagogiája

100

későn jött e világra; elismerjük, hogy anyagnak és szellemnek egy a forrása, hogy a szellemi és erkölcsi világ a szerves világ fejlődésében gyökerezik és hogy az erkölcsi és a szellemi világ törvényei a szellemi világ törvényei, a mechanismus azonban csak simbolum és nem valóság. Riehl felfogása kitudja békíteni azt az álláspontot, amely szerint állati és emberi lélek között csak fokozati különbség van, továbbá élő és élettelen között anyagi szempontból nincs különbség azzal a felfogással, amely nem ismer materialismust és csupán mechanismust és vallja, hogy képtelenek vagyunk megoldani a fejlődés rejtélyét. Mi hajtja a cosmost fejlődésre, az embryot kifejlődésre? E felfogás szerint is ez, valamint végeredményben a kő keletkezése épp oly csoda vagy nem csoda, mint akár az ember. Kant azonban még azt hitte, hogy az értékek világa által realitások bizonyíthatók, hisz Istenre is az erkölcsi törvényből következtetett. A mai értéktan nem mondja, hogy az erkölcs egy természetfeletti világ nyilvánulata; az értékek érvényességét s nem létezést fejeznek ki.

Mindennek dacára nyilt kérdés a Spiritismus, továbbá a telepá- thia jelenségei, amelyek a szerves élet általános jelenségei is lehetnek és csupán a fejlettebb öntudattal biró embernél vállhatnak érzé- kelhetőkké. A mi egész fejtegetésünk azonban nem érinti az Istenben való hitet, éppen úgy, mint ahogy nem érinti az sem, hogy az erkölcsi törvényt nem természetfeletti befolyásra vezetjük vissza; még az sem, hogy a szerves lények egymást marcangolják táplálkozás céljából, továbbá, hogy az erkölcsi felfogás sokfélesége és deter- mináltság is ellene látszik szólani egy erkölcsi világrendnek. Igaz az is, hogy nehéz célt, nagy központi jelenséget látni az emberben a mai csillagászat és geológia alapján. A vadember erkölcsi öntudatának hiánya is mutatja ezt. Mi eszerint az ember? Késői fejlődési productum. És a fényes kultúránk? Sok katasztrófa volt már és sok kultúra pusztult el! Az egyes ember eszerint pedig számba se jövő jelenség! A létért folyó harc következtében az egyiknek élete fényesebb, a másiké kevésbbé! Azután itt a sok célszerűtlenség, létért folyó harc, esetlegesség, nyomor, igazságtalanság, háború stb. Itt azonban ismét Kanttal tartunk, aki szerint az Istenben való hit nem lehet a tudomány kérdése és bármit mond a tudomány, ez az istenhitet nem érintheti sem pro, sem contra.

Böhm Károly mint a budapesti evang. főgymnasium igazgatója hivatott Kolozsvárra, az egyetem bölcselettanárává s 1911-ben halt meg. Bölcseletének rövid foglalatját a következőben adjuk:

A világ nekünk képekben van adva. Ez az öntudatos kép a nemtudatos kivetítés folytán az öntudattal nyert vonásokat tartalmazza. A kép szükségszerűen adódik. Adva van továbbá, ami az öntudatra hatott: a lét. Az egymásrahatás okviszonyt tételez fel, továbbá az okviszonyban adott tárgy az egymásmellettiség és egymásutániság rendjét: a tért és időt. A létezési mechanis- musnak tehát három functiója van: okviszony, tér és idő. Ok és okozat külön esnek és az egymásra való vonatkozás közvetítőt kíván. Az okviszony szintézis, amelynek alapja nem a tárgyban, ha-