Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 6. szám - dr. Steiger Imre: Rein: "Paedagogik in systematischer Darstellung" cimű művének bevezető gondolatai
91 Rein főmüve bevezető gondolatainak főbb vonásaiban való előadása után megállapíthatjuk, hogy elméletének bizonyos jellemző, szembe ötlő vonásai kétségtelenül már eddig is felismerhetők. - Mindenekelőtt feltűnik Rein systematizáló hajlama. A spekulativ, systematikus paedagogia deduktiv úton nyeri tételeit. Ennek az iránynak képviselője, sőt mondhatjuk legkiválóbb képviselője Rein, S valóban a jelen paedagogusai közül nála domborodik ki a koncentráció és organisatió, egyszóval a rendszerezés e vonása legerősebben és talán legelőnyösebben is. Rein systematizáló paedagogus, de korántsem oly értelemben, mintha tevékenysége a puszta syste- matizálásban kimerülne, sokkal közvetlenebb és gyakorlatibb személyiség lévén, elméletét ügyesen összekapcsolja a gyakorlati élet követelményeivel. (Utalunk arra a harmóniára, amely nála a theoria és praxis között, nevezetesen akadémiai tevékenységében, semi- náriumában, egyetemi előadásaiban és műveiben megnyilvánul, így pl. a „Paedagogik in systematischer Darstellung“ című müve közötti összhangra.) Nincsenek egy véleményen a mai paedagogusok a systema jelentőségét illetőleg. S elismerjük az igazság bizonyos magvát Nietzsche szavaiban: „Ich misstraue allen Systematikern und gehe ihnen aus dem Weg. Der Wille zum System ist ein Mangel an Rechtschaffenheit."1) És igazat adunk Messmernek: ,,Es bedarf einer grossen geistigen Beweglichkeit und Nachgiebigkeit gegenüber den Tatsachen der Wirklichkeit (des Unterrichtsstoffes und der geistigen Entwicklung der Jugend), wenn verhütet werden soll, dass die systematische Paedagogik in unerträglichen Doktrinarismus ausmünde."2) Korunk egyáltalán nincs kedvező véleménnyel a rendszeralkotásokkal szemben. Az életet és a tüneményeket nem lehet rendszerbe szorítani. Minden rendszer idővel elavul. Ezért látja Rickert is a nyilt rendszernek és nem a zárt rendszernek szükségességét.3) Nagy József mondja4): ,,A rendszer tragikuma már lezárt voltában rejlik.“ A bölcseletben csupán az alapgondolata fogadható el valamely rendszernek olyannak, amelynek hiveivé esetleg válhatunk. De az ezen felépülő rendszer nem lehet örökérvényű. így pl. vallhatom Haeckel- nek, Paulsennek vagy Paulernek alapgondolatát, vallhatom pl., hogy mindennek lényege szellemi természetű (Pauler), de a metaphysika azon rendszere, amelyet „Bevezetés a filozófia" című munkájában felépít, nem lesz örökéletü. E rendszernek is megvannak az erőszakolt részei. Hasonlóképen áll ez a paedagogiai rendszerekre. A paedagogiai rendszereknek nemcsak az u. n. személyiségi paedagogia, hanem a kísérleti paedagogia is üzen hadat. Meumann5) is ,,Be- wegungsfreiheit"-et (mozgási szabadságot) követel. Nem lehet a formális fokozatokat minden tantárgyra alkalmazni. A módszer változik egyének, osztályok s a meglevő hangulat szerint, nincs u. n. b Id, Messmer: Geschichte der Philosophie im 19. Jahrh. Quelle und Mayer Leipzig. 1918 69. 1. — 2) Päd. Jahresbericht 1912. 1. 2. — 3) Weszely: Bev. á neveléstan. 1-40. old. — 4) Nagy A mai filozófia főirányai 165. old — 5) Neumann : Abriss der exp. Paed. 218. old.
