Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 5. szám - Somogyi Béla: Iskolalátogatási tapasztalatok
73 sét is a leghathatósabban előmozdítja, amint ezt a vasi közép egyházmegye iskoláira vonatkozóan maga a kerület is megállapítva kiemelte, hogy az elemi iskolák fejlődése ezen egyházmegyében magas színvonalat ért el. Tudom, hogy nem a száraz statisztikai adatok összesítése alapján készített egyesített kimutatás pontos szerkesztése eredményezte ezt egyedül, hanem a tanítói kar lelkiismeretes munkája, mégis tagadhatatlan, hogy az évi vizsgálat kimerítő részletessége, a tapasztalt hiányok megszüntetését célzó intézkedések végrehajtásának következetes, pontos keresztülvitele s a végrehajtás megtörténtének ellenőrzése sokkal inkább megvalósítható az iskolavizsgálati jelentések sokoldalú kérdőpontjainak alkalmazásával, mintha ehelyett egyszerűen általános jelentést tenne az iskolalátogató olyan értelemben, vájjon rendben van-e az iskolák működése, vagy nincs mindenütt rendben. A tapasztalat mondatja ezt velem, amint alább majd részletesen kifejtem. A háború alatt szünetelt az evang. elemi iskolák évi látogatása az egyházmegyék részéről. A nagy világégés után, a forradalmak okozta izgalmak elmúlása után a vasi közép egyházmegye egyszerre az iskolaügy fejlődésének óriási fontosságát látva, a nehézségekkel megküzdve, újjászervezte egyházmegyéjében az iskolalátogatás rendjét. Ezen egyházmegye esperese szakítva a múlttal, szakítva az iskolalátogatás egyházmegyéjében addig szokásban volt elavult rendszerével: az egyoldalú körlelkészi intézménnyel, az iskolavizsgálatok kérdését a leghelyesebben oldotta meg, amennyiben szervezte a hármas bizottságot, melynek tagjai: a körlelkész, egy tanító és egy világi egyén. Ezzel az iskolák ellenőrzési módját a legmodernebb alapokra fektette. Hisz, amíg a múltban a körlelkészi intézménynél csak az egyház álláspontja volt képviselve, addig az új, hár- masbizottságu rendszerben a paedagogiai szempontok képviselője- a tanító is jelen van. Ezenkívül esetleges ellentétes nézetek felmerülésénél mindig ott áll a bizottság világi tagja, mint kiegyenlítő fórum, ki az érdemes, képzett és hithű evangélikus úrak közül választatván, tekintélyével mindig össze tudja egyeztetni az ellentétes nézeteket és így lehetővé teszi, hogy a bizottság mind a három tagja kiküldetése fontosságának tudatában, és úgy feleljen meg megbízatásának, úgy valósítsa meg sokszor nehéz helyzetben feladatát, hogy ott egy oldalról se merülhessenek fel panaszok, sőt evangélikus népoktatás- ügyünk fejlődése az egyes iskolák állandó fejlesztésével biztosítva legyen. De lássuk az ellenvéleményt! A hármas bizottság rendszerének bevezetésével szemben felhozták azt az ellenvetést, hogyannak úti-, ellátási költsége és elszállásolása terhes az iskolafenntartó gyülekezetekre. Az eddigi módszernél, ahol egyedül csak a körlelkész költségeiről volt szó, mindenesetre terhesebb. De helyes útiterv készítése esetén, amikor az egy-egy bizottság hatáskörébe tartozó 12—15 iskolát úgy osztja be az útiterv készítője, hogy az esetleges fuvarokat akár a bizottság világi tagja, akár más evangélikus fogattal ren-
