Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 4. szám - Udvardy Kálmán: Tanítóképzés Svájcban
51 Tanítóképzés Svájcban. A tanügy Svájcban kizárólagosan a kantonok hatáskörébe tartozik. A kantonok gondoskodnak kellő elemi oktatásról, amely állami (azaz kantoni) vezetés alatt áll. Ez kötelező és a nyilvános iskolákban ingyenes. Ezekbe az iskolákba járnak az összes felekezetek gyermekei, anélkül, hogy hit- vagy lelkiismeretbeli szabadságuk kárt vallhatna. Azon kantonok ellen, melyek ezen kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a Szövetség (Bund) eljár. A kantonok az elemi oktatás körül teljesített kötelességeik ellenértékéül a ,,Bund" részéről megfelelő anyagi hozzájárulásban részesülnek ugyan, de a szervezés, vezetés, felügyelet a kanton kompetenciájához tartozik. Majdnem minden kantonban más a népiskola szervezete és ép olyan változatos és nem egységes a tanítóképzés is. Jelenleg 39 tanítóképző intézet van Svájcban, Ezek közül van olyan, mely önállóan, csak tanítókat képez, de a legtöbbje mellékága valamely középiskolának. 9 magánintézet, a többi képző vagy községi, vagy kantoni, A_ tanítóképzőnél működő tanári kar kivétel nélkül egyetemi végzettségű, tudományosan képzett szakférfiakból áll. Már ezért is a néptanító oklevele teljes egyenértékű a középiskola érettségi bizonyítványával és a tanító beiratkozhatik akadály nélkül az egyetem bölcsészeti vagy jogi, vagy más fakultására is. A svájci tanító képzése most hat évi elemi, három évi középiskolai és négy évi tanítóintézeti tanulmányi időt, vagyis 13 évet vesz igénybe, Svájcban is tudatára ébredtek azonban annak, hogy a tanító- képzésnek ez a módja már nem felel meg a követelményeknek, hogy azon tágítani kell. A tanítóképzés reformját sürgeti a népnevelésnek fejlődése, tehát elsősorban ennek érdeke is. A tanítóképzésnek súlypontja a hivatására való nevelésnek mélyítésére esik. Mivel a képzők eddig kétszeres munkát végeztek, t. i. előkészítettek az egyetem és a tanítói pálya számára, a hivatásra való kiképzés nem jutott oly mérvben érvényre, mint kivánatos és szükséges lett volna. Először azért nem, mert a képzés ideje ehhez kevés, másodszor pedig azért, mert a hivatásra előkészítő disciplinák, különösen a psychologia és ethika, a történelmi és rendszeres paedagogia oly magas igényeket támasztanak a növendékekkel szemben, melyekkel szellemi érettségük és fejlődésük, túlságosan fiatal koruk miatt, semmiképen sem tud megbirkózni. Azonkívül sok helyütt hiányzik a kellő organizáció és főképen idő is, hogy a növendékek a gyakorlatba is bevezettessenek. Az általános műveltség rovására azonban a hivatásra való képesítést nem akarják kiterjeszteni, már csak azért sem, mert akkor a szemináriumból kilépett jelöltek elveszítenék érettségi jogukat. Ilyen reformhoz a tanítóság nem nyújtana segédkezet. A tanítói szeminárium mai szervezetében egy latin nélküli középiskolának felel meg és az összes svájci gymnasiumokban, felső reáliskolákban, sőt az egyetemeken is ma szemináriumokban képzett tanerők mű
