Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 11. szám - Szutter Dániel: Emlékezés Kiss Dezső volt mezőlaki tanítóról
165 szos jajgatással nem fogunk célt érni soha! Ha ügyünket előbbre akarjuk vinni, akkor bízni, cselekedni és mindenekelőtt akarni kell. Az akaraton múlik minden! Az alkut nem ismerő, megingathatatlan akarat azonban csak egyeneslelkü, keménykötésü, gerinces férfiaknak erénye. Ragyogó példát itt is a nagy wiitembergai mutat nekünk. ,,És ha égig érő tüztenger zárná el utamat, mégis ál- talmennék!" Mégis! Ezen van a hangsüly. Ez a szó lesz az a bűvös vessző, melynek érintésétől kinyílnak majd az eddig előlünk elfogultan elzárkózó szívek, felpattannak az üdv kapúi és keblére zár majd bennünket a megtért társadalom, magához ölel forrón szeretett egyházunk és akkor az igazi nemzeti kultúrának is köztiszteletnek örvendő, áldozatos papja a boldog, megelégedett magyar tanító lesz. Tehát ne csüggedj, édes Testvérem, hanem akarj! És mindjárt ura leszel helyzetednek. Nem lehetsz többé ide-oda vetett játékszere a sorsnak, mert íöléje nősz annak. Te dirigálod azt és nem az téged! Teljes meggyőződéssel hirdetem: sorsunk a mi kezünkbe van letéve! Meglásd, ha a belső, lelki kohézió sziklává tömörít össze, a fergeteg sem ingathat meg, — ha azonban atomokra bomlunk szét: egy gyönge fuvalat is elsodor bennünket. Ezt az alkut nem ismerő, megingathatatlan, kemény akaratot szeretném szívetekbe ojtani, kedves Testvéreim! És végezvén feladatomat, nyugodtan engedem át majd helyemet egy nálamnál fiatalabb erőnek és nyugodtan hajtom akár örök pihenőre öregedő fejemet, mert tudom, hogy sokat hányatott gályánk vitorláit az öntudatra ébredt, akaratában megingathatatlan evangélikus tanítóság bizakodó lelke dagasztja és az irányítja majd a boldog, biztos és csendes révbe! Emlékezés Kiss Dezső volt mezőlaki tanítóról. Akik a legnagyobb áldozatot hozták érettünk és hazájukért, akik a nagy világégés idején ott a csatasíkon estek el, ezekről a jeltelen sírokban pihenő hősökről való megemlékezés nemcsak kegye- letes dolog, hanem elengedhetetlen kötelesség is. E kegyeletes kötelességnek tesz eleget minden éven egyházkerületi tanítóegyesületünk közgyűlése alkalmával, midőn meggyújtja az emlékezés mécsesét egyik-egyik megboldogult kartársunk, hősi halottunk távoli sírjánál. — Ez alkalommal csekélységemet bízta meg az elnökség, hogy — Veszprémmegyében gyűlésezvén — egyik veszprémmegyebeli elesett hősünkről emlékezzem. Készséggel engedek a felhívásnak, s ez ünnepies pillanatokban Kiss Dezsőről, a mezőlaki kisded gyülekezet egykori fiatal, ambiciózus tanítójáról kívánok szólani, aki a világháború idején az orosz harctéren esett el. Szívem sugalja ezt a megemlékezést, hisz jól ismertem őt, s lelkének nemes tulajdonságaiért tudtam nagyrabe- csülni.
