Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 11. szám - Szutter Dániel: Emlékezés Kiss Dezső volt mezőlaki tanítóról
166 Kiss Dezső kartársunk Alsóságon született 1889-ben, február hó 17-én. Egyszerű, iparosszülők gyermeke volt. Kilencen voltak testvérek: három leány és hat fiú. Elemi oktatásban Alsóságon részesült, míg gimnáziumi s képzőintézeti tanulmányait Sopronban végezte. 1909-ben nyert oklevelet, s még ugyanazon év szeptemberében a mezőlaki iskolához került rendes tanítónak. Hívei nagyra értékelték iskolai munkáját, s nyilt, őszinte jelleméért megbecsülték^ kisded tanítványai pedig ragaszkodó szeretettel viseltettek iránta. Nem csoda, hisz' iskolai s közéleti munkálkodása olyan volt, melyről úgy egyházi, mint világi felsőbb hatósága csak dicsérőleg szólhatott. 1912-ben, február hó 17-én megnősült, Tüskés Károly békási birtokosnak Jolán nevű, viruló lánykáját vette feleségül. Házasélete nagyon boldog volt, bár tarthatott volna soká, nagyon soká! De sajnos csak rövidke két évre terjedt ez a boldogság. Borús felhők takarták el a magyar eget, kitört, tombolni kezdett a világháború vérzivatara. Őt is fegyvergyakorlatra szólították 1914. július hó 20-án. Augusztus hó 1-én reggel még egyszer hazament, hazament búcsúzni ifjú hitvesétől, szeretteitől, s megszokott kedves otthonától. Sajnos, hogy a bucsuzás örök bucsuzás volt. Még ugyanaznap este Szombathelyre kellett bevonulnia, ahonnan aztán sok-sok más ifjú társával augusztus hó 20-án elvitték őt is fellobogózott, felvirágozott vonattal az orosz harctérre. Elképzelhetjük a fiatal férjnek lelki állapotát, szívének sajgását, ki épp azon időben volt kénytelen szeretett élettársától megválni, midőn pár nap múltával kisded gyermekük megszületését várták. Augusztus hó 28-án érkezett az orosz harctérre. Ami ezután történt, azt a szívettépő, szomorú tragédiát Gaál Sándor kartársam elbeszéléséből tudtam meg, ki szegény Kiss Dezsővel egy és ugyanazon csapattestben teljesített harctéri szolgálatot. Elmondotta nékem, hogy állandóan mélabús volt, s gyakran mondogatta: „Meglássátok, barátaim, hogy én nem kerülök többé élve haza!“ Mindig az otthoni dolgokról beszélt, fiatal feleségét gyakran emlegette, s minden szavából a megmérhetetlen szeretet csillant elő, mellyel iránta viseltetett. „Csak azt tudhatnám még meg,“ mondogatta nem egyszer, „hogy megszületett-e már a gyermekünk?“ Ez az öröm sem adódott meg neki, mert az elesíe utáni napon érkezeit oda a harctérre a kedves hírt tartalmazó levélke, hogy fiacskája született. Harctérre érkezése után már a második napon tüzbe került. Megkezdődött a harc az orosszal. Ez összeütközés azonban ránézve nem járt veszéllyel. Épen került ki a harcból. De a pokoli küzdelem, az eget-földet rengető ágyudörej kedélyét még jobban lehangolta, másra sem tudott többé gondolni, mint a halálra, mely őt itt okvetlenül utoléri. Előtör ajkán a Gaál barátjához intézett fájdalmas kérés: „Ha meghalok, majd vedd ki a zsebemből az ott őrzött fényképet, s küld el a feleségemnek!“ Máig is sajnálja Gaál, hogy a háború izgalmában ezt teljesíteni elfelejtette. Szegény Kiss Dezsőnek szomorú balsejtelme valóra vált! Diadalmasan előre nyomuló csapata szeptember elején megkezdte az
