Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 9. szám - Kiszely János: Szeretett Kartársaim!
nél, horvátnál, oláhnál és tótnál lehetséges, ez lehetetlen legyen a magyarnál? Nem akarom és nem tudom hinni. Simán nem fog menni a dolog, de okkal-móddal, fokozatosan bevezethető minálunk is. Kezdjük a városokban, 1—2 év múlva aztán megbarátkozik a falu is az új renddel. A nyolc osztályú népiskola részére készített tantervben aztán lehetnek korszerű újítások, az anyagkiválasztás és beosztás, valamint a módszer dolgában. A most kiadott tantervtől nem sokat várok, A tananyag tömkelegébe hozhat egy kis rendszert, könnyíthet az osztatlan iskolákon, de a hat osztályú népiskola szűk keretébe ez se szoríthat többet. Az igazán nem fontos, hogy a beszéd- és értelemgyakorlatok mint önálló tantárgy megszűnnek és anyaguk a magyar nyelv tárgykörébe kerül, vagy hogy a földrajzi, természetrajzot és gazdaságtant másképpen csoportosítják. Egy lépéssel a gyakorlati élethez közelebb vezetnek minket ezek az újítások, de a gyermek erkölcsi, testi és értelmi nevelésére döntő befolyást nem gyakorolnak. Csak a tankötelezettség tetemes meghosszabbítása után lehet iskoláinkat, ill, népoktatásügyünket megreformálni. Iskoláink ma is még többnyire a passziv módszer szerint működnek, a reform után lehet csak igazán a cselekvő módszerre helyezkedni és akkor vagy angol mintára lehet az individualisztikus nevelési rendszert kiépíteni és mélyíteni, vagy nyugati közvetlen szomszédaink mintájára iskoláinkat több szociális tartalommal megtölteni és a nemzeti és emberi közösségbe illeszkedő állampolgárokat nevelni. Erre vonatkozó határozati javaslatomat a Sopronvármegyei Általános Tanítóegyesület egyhangú hozzájárulással elfogadta és hozzájárulás végett terjesztem egyházkerületi tanítóegyesületünknek Pápán tartandó közgyűlése elé is. Szeretett Kartársaim! Fogjunk össze kedves lapunk, az „Evangélikus Népiskola" s a magunk érdekében!! Mikor az 1918. év végével meghalt az evangélikus tanítóság büszkesége, vezére, oktatója, tekintélyének, tudásának emelője, a kollégiális, baráti, testvéri érzés ápolója, az „Evangélikus Népiskola": keserű, fájdalmas könnyek közt megsirattuk; mikor a közelmúltban kedves lapunkat lelkes emberek feltámasztották: örömkönnyeket sírva üdvözöltük megjelenését! Örömünkbe azonban Krug Lajos, szeretett elnökünk, lapunk 6. számában a szerkesztői üzenetek között üröm-csöppeket vegyített. Tudjuk: nem jó szántából tette! Sok nemtörődöm, evangélikus tanító voltára mitsem adó kolléga kényszerítette az igazság őszinte kimondására!! Hálásan köszönjük nyiltságát! Most már tudjuk, hogy hatékony orvosság után kell néznünk! Én találtam is ilyen gyógyító
