Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 9. szám - Kiszely János: Szeretett Kartársaim!
135 szert. A forrást, illetve a forrásokat megjelölöm; kedves kartársaim, siessetek ide s lapunkat minden időre biztos alapra helyezhetjük. — (Arról persze beszélni nem akarok, hogy minden evang. tanító fizessen elő saját személyére s ne az egyház fizette lapot olvassa, mert ezt az eljárást annyira természetesnek tartom, hogy sértenék vele, ha ilyet föl is mernék tételezni kollégáimról!) A ceglédi evangélikus iskolánál hárman működünk: egy nő és két férfi. A növendékeinknek átlagos száma: 130—140. — Év elején az iskolánkban használatos tankönyveket a „Luther-Társa- ságnál“ (ezt az intézményt is erkölcsi kötelességünk pártolni, támogatni!) szerezzük be. Vásárlásaink után kapunk tiz százalékot. Ezt küldjük be kivétel nélkül már szeptember folyamán kedves lapunkra! Egész éven át mi, tanítók, árúsítjuk 8 és 2 óra előtt kereskedői, bolti árban a tollat, tollszárt, ceruzát, gummit, irkákat stb,, szóval mindazt, amikre a növendékeinknek egész éven át szükségük van, — Közbevetőleg röviden: ennek azt a nagy paedagógiai hasznát látjuk, hogy minden gyermeknek egyforma tanszere lévén, nem kívánják, nem csenik el egymástól a csillogóbbat, sokszor értéktelenebbet; egyformán használják az irkákat s könnyebb ellenőrizni: nem tépett-e ki abból játék céljaira lapokat stb. Ez a gyakorlat nálunk nem új, nem is mi, fiatalabbak, fedeztük föl; bölcs, tapasztalt elődeink hagyták ezt ránk. A tanszereket a helyi kereskedők egyikétől szerezzük be három havi hitelre s mert nagyban vásárlunk s mert tudják, hogy a megtakarított összeget nem saját zsebünkbe tesszük, de jótékony célra fordítjuk (szegény iskolásainkat eddig ebből a jövedelemből láttuk el tankönyvekkel, tanszerekkel; ebből juttattunk az Eötvös-alapnak is): 10—15% - o s engedményt is ad. Kedves Kollégáim! Nagy összeget jelent ez egy év alatt! Azt pedig senki se mondja, hogy ez munkával jár! Csak munkánk után várhatjuk mindenben Isten áldását! Nemes ügyünkért ilyen csekély áldozatot örömmel hozzunk meg! Iskolánk eddig a már említett célra fordította a nyert összeget. Most szeptembertől negyedévenként utólagosan „Evangélikus Népiskolánkat“ támogatjuk az ösz- szegyűjtött pénzzel. Előre nem árulom el az összeg nagyságát. Lapunk úgyis nyugtázza azt s minden kartárs tájékozódást, biztatást nyerhet abból! t Szegény gyermekeinknek pedig úgy szerzünk ezután könyveket, hogy a jobbmódúaktól odaajándékoztatjuk azt. Eddig is megtették felszólítás nélkül, felszólításra pedig szívesen elajándékozzák társaiknak. Ne csak mondják: „A jókedvű adakozót szereti az Isten!“, de gyakorolják is ezt a szép erényt! — A szegények tanszeréről pedig gondoskodjék az egyház vagy a Luther-Szövetség. Ez az én egyik orvosságom. Cselekedjétek az elmondottakat nagy szeretettel, csodás eredménye lesz ennek! Mi, ceglédi tanítók, majd szemléltetőleg mutatjuk be csalhatatlan szerünket. — Az
