Evangélikus Népiskola, 1918
1918 / 15-16. szám - Könyvismertetés
— 213 — Nékem is volt valamikor Ily dalos búm néha, Most, ha támad s öl a bánat Ajkam marad néma. Vándor. A fogalmazás tanításának vezérkönyve. írták: Dénes Sándor, Vikár Kálmán és Abonyi Ármin székesfővárosi tanítók. Az elemi iskolai oktatásnak főcélja, hogy a gyermeket az értelmes beszédre és Írásra megtanítsa. A beszédbeli kifejezés gyakorlása mindig elsőrendű feladata volt a tanítónak és a szülőnek. Nem úgy az irásbeli-é. A tervszerű fogalmazástanítás legújabb keletű. Ezideig teljesen elhanyagolták, elavult, célra nem vezető módon foglalkoztak vele azok, akik némileg figyelemre méltatták. Az írásbeli érintkezés általánossá válásával párhuzamosan feléje fordul az érdeklődés és követelménnyé lesz, hogy a gyermekek írásbeli készségét már kicsi kortól kezdve észszerűen fejlesszük. Az emberek nagy százaléka sokkal könnyebben fejezi ki magát beszéd által, mint irásbelileg. Sokan, ha tollhoz nyúlnak mesterkéltté, döcögőssé válnak, noha beszédük folyékony és nagyszerűen simul a gondolathoz. Írásaikból azonban hiányzik a rutin és a vonzó közvetlenség. Ennek az általános tünetnek a magyarázatát abban találom, hogy a kötöttebb, tehát nehezebb kifejezési módot sokkal kevesebbet gyakorolják, mint a szabadabb és könnyebb szóbelit. Dénes S., Vikár K. és Abonyi A. székesfővárosi tanítók „A fogalmazás tanításának vezérkönyve“ című munkájukban megmutatják, hogy milyen irányban kell haladnia a fogalmazás tanításnak, hogy praktikus és eredményes legyen. Az „általános részben“ a fogalmazás elméletét hosszú tapasztalatgyűjtés és kísérletezés alapján állították össze. Munkájukat a józan és elfogulatlan kritika irányította. Az eredetiségben nyilvánul meg az egyéniség az önállóságra és az öntevékenységre való szoktatás az eredetiség legjobb nevelő
