Evangélikus Népiskola, 1918
1918 / 3-4. szám - Szemafor: Küzdés a babona ellen
— TI — hogy a nőknek a vallásban csak nevet, de lényeget nem kellett cserélniük. Mert a pogány tündérekből keresztyén angyalok lettek : a Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonyából: Boldogságos Szűz Mária lett, Bár Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya c. akadémiai értekezésében erélyesen tiltakozik azon eljárás ellen, hogy a pogányság felsőbbjeit a keresztyénség szentjeivel összehasonlítják és sokszor erőszakosan, mégis azt tapasztalják, hogy ez összehasonlítás nem minden alapnélküli sőt lélektani szempontból is megokolt. Mert könnyebb volt a hívőnek a túl világi udvartartást személynevekkel felcserélni, mint egészen újat létesíteni, újakkal benépesíteni. A mitológia szerint Boldog- asszony tündéreinek szent György volt az ünnepe s a nők ma is ekkor szedik a harmatot, hasznos füveket s több szertartásos dolgot miveinek házának és népének javát ekképen előmozdítandó. A gazda sem rest és „meghajtja a gulyát“ míg a kincskereső nézi a keresztuton a láng felcsapást, mely az elásott pénzből ilyenkor jön fel. A karácsonyi, újévi szokásokat a mordvin népszokásban is fölleljük, de már a Mátyáskorabeli Galeotti tiltakozását is a gyerekek koledálása ellen, melynek pogány voltát erkölcs mételyezőnek tartotta. Ép ily pogány szokás a húsvéti öntözködés is. Ismeretes a kedd és pénteki naphoz fűződő babona, a Boldogasszony-ágya, a szülés rengetek babonaságai, a Boldog- asszony őrködése, miként a mordvinoknál az Ange-Pátyaj, ismeretes továbbá a Luca-napi babona, a vilia éjfélkori beszélgetése az állatoknak, mitől akkor is fél népünk, midőn Luther marsei- lessét énekli. A felölelhetetlen tömegű babonákat nem célom felsorolni, csupán rámutatok a mozdulatlanságra, felhívom a figyelmet a mitológia tanulmányozására. Mozdulatlanságnak nevezem a babonák megtörését, ennek a műveletlen és művelt hívők által való áldozást, épúgy miként a középkorban, Luther idejében. Négyszáz évvel ezelőtt Luther viaskodott a „fekete kutyá“-val, sőt az ablakon ki is dobta. Népünk még ma is küzd vele. Luther az ördöghöz vágta a tentatartót: népünk gyermeke ma isx fél az ördögtől s falra festi képzelete. Melanchthon a szerencsétlennek tartott napon nem akart Lutherrel útnak indulni, így népünk is megkülönbözteti a napokat s nem mindegyiken indul útnak vagy kezd valami új dologba. A reformátorok babonaságára, mint tekintélyi érvre hivatkozik a nép, miért is a küzdés nehezebb, az eredmény kevesebb.
