Evangélikus Népiskola, 1918

1918 / 3-4. szám - Szemafor: Küzdés a babona ellen

— 26

sokat rontottak a magyar mondák eredetiségén, de mégis felismerhető az a közös vonal, mely Ázsiába vezet a sámánizmushoz, a démonok kultuszához, a magyar ősvalláshoz, mely a fétisizmushoz képest, mi is az északi rokonok vallása volt, az akkori időben haladás jelének tűnt föl. Vallásuk alapja: a félelem. Amint változott a félelem tárgya, úgy változott a hit iránya s a felsőbb lény. Az új istentől jobban félt a nép, mint a régitől, a megszokottól, azért kereste és keresi azokat, mint ezt a keresz- tyénség felvételekor oly nyíltan és tömegesen mutatták a pogány valláshoz szító magyarok a lázadásaikban.

Egyes vallás fejlődési története azt is mutatja, hogy a félelelem megszűntével a hit tárgya is megszűnt s helyét — mint a hinduk vallása is mutatja — az atheizmus, mint fejlődési fokozat tölti be. Buddha gyönyörűen fejlett erkölcstana az atheizmus korában, mint az evolutio folyománya pótolta a vallást.

Ezek előre bocsátása után nézzük a babonák kultuszának áldozást.

A temetőben jártunkkor megfigyelhettük a fejfa homlokának szimbólumait, a népies művészet termékeit. E szimbólumok között nem ritkaság a napkorong: a sugaras nap, félhold, mintha bizony Mithrasz napkultuszának lenne itten áldozás.

Ha a magyar csak nemzeti istennek hódolt az őshazában, úgy akkor itt depravatioval állunk szemben miként az egyiptomiaknál, kik négyezer év előtt egy istent imádtak s az epigonok már a vereshagymát is szentnek tartották : imájukkal megkörnyékezték.

De menjünk az élethez, szólaltassuk meg a nép ajkát. A sámánizmus hagyománya az oly sokszor elhangzott káromló szó : tering-ette, mely Hunfalvi szerint a vogulban lidérc tüzet, tehát rossz szellemet jelent. A használatos ördög szó is a sámánizmus maradványa. A rengeteg sok adat közül, a holtak és élők birodalmából vett ezen példák is sejtetik, az ősvallás hosszú életét, a szellemi kiskorúságát a népnek.

Ezekután felmerül a kérdés : kik, hol és hogyan ápolják az ősvallást? A felelet egyszerű; a családban az anyák.

Csodás jelenségnek tűnik, hogy a keresztyénség felvételekor az új vallás látszólag minden zökkenés nélkül átment a női nem tulajdonába és mégis a nők kultiválják a pogányt napjainkban is. A rejtély kulcsát megtaláljuk abban a tapasztalati tényben,