Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 1-2. szám - Stoll Ernő: Tanítók feladata a gyermekvédelem és a patronázs szolgálatában
14 lemi korlátoltság mintaképei, alkoholista, apák bűneinek áldozatai. Tanítás közben felugrik Sz. Zs. és mosolyogva jelenti, hogy P. J. képpel játszik. Az árulkodás nem szülte meg a várt eredményt és Sz. Zs. mosolyra felhúzott ábrázata is beborűlt s mogorva fejbicentéssel fordult P. J. felé, mint akit ki nem elégített a dolgok ilyen simán való elintézésése. P. J. ezalatt elégedetten bolintgatott, értésére adván a néma jellel a sikertelen munka szégyenét. A tízperces szünet alatt P. J. ismét gyönyörködött a képben s a szokásos gyermeki módra viceselkedve mutatta Sz. Zs.-nek ki dühbe gurulva elkapta a képet és szétszaggatta. Persze erre felzúdúlt az egész iskolanépség s zűdúlt felém az árulkodók raja, hogy zümmögésből alig tudtam kivenni az igazi bús, panaszos hangot. P. J. hibás volt, mert a képek iskolába hordására vonatkozó tiltó rendelkezést szegte meg s az újabb figyelmeztetést sem vette figyelembe és kisértésbe hozta, ingerelte az amúgy is önfegyelmezésre képtelen társát. Sz Zs. irigyelte a képet, a megszerzésnek módjára azonban a veleszületett korlátoltságánál fogva nem gondolhatott, kísérletet erre nem is tehetett. Tehetetlenségének érzetében tehát a megsemmisítésre gondolt: „se az enyém, se a tied“-féle gyermeki okoskodással. De éppen a tehetetlenség érzetében előbb a tanító, tehát erősebb segítségét kérte a megsemmisítésre ; mert tudta, hogy előbb hozzáférkőzhetik a féltve rejtegetett tárgyhoz. Midőn azonban az újabb ingerkedés folytán az amúgy is háborgó kedély nagyobb. hullámzásba jött s hozzá- férkőzhetés jobb alkalma által újabb ingert nyert a birtoklásvágya és a rombolás ösztöne: megtörtént a lopás és rombolás. Az árulkodás tehát nem állt egyébnek, mint a birtoklásvágyának és a rombolás ösztönének szolgálatában. A pöttön F. 1. lekötelező mosollyal jelenti, hogy ő szépen ment az úton hazafelé, de nem igy K. A. és K. M. testvérek, kik rendetlenkedtek, miért meg is szólította őket egy bácsi. Ugyan mi birta más e csöppséget az árulkodásra, mint a be- hizelgés, tetszeni vágyás, feltűnés? Gy.' A. beárulta S. I.-t. hogy mindig csavarog az utcán. Nem feledte el a kis árnlkodó, hogy a nevezettet csak úgy láthatja mindig, ha ő is mindig csavarog. Ez árulkodás célja az volt, hogy a figyelmet magáról elterelje, a kellemetlen helyzetből szépszerivel megmeneküljön. Az ilyen fajta árulkodás hasonló a másnak vermet ásáshoz, melybe rendesen maga az illető esik bele. Z. A. cigatettázott. Es ez most nem is lenne unikum, midőn
