Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 3-4. szám - S. E.: A nyiregyházi evang. iskolák története
47 eddigi sikereken felbuzdulva Barkóczy egri püspök 1755. év június 13-áról keltezett s gróf Károli Ferenchez címzett levelében felszólítja a grófot mint főispánt, hogy Szabolcs vármegyét „az eddig ott nem gyakorlott mirigyétől Luther Mártonynak megoltalmazni s tisztán tartani“ igyekezzék. De Barkóczy erőszakoskodása, az orosi plébános piaci arcátlansága, coledálása s egyéb „lelki gondozása“ megtört a nép szívósságán, a megye toleráns voltán s a nemes gróf igazságszeretetén. A nemesszívű gróf sikeres bécsi utjának lett az eredménye, hogy Vandlik újból eljöhetett Debrecenből Nyíregyházára s most már az uraság csűrében a husvétot négy napon át megünnepelhették a hívek s a kereszteletlenül levő gyerekeket megkeresztelhették s az új házasok összeadattak. Az ünnepek efteltével Nagy-Károlyba ment egy küldöttség, melynek értésére adta a gróf, hogy iskolatanítót tarthatnak, ki az éneklést és a mindennapi könyörgést elvégezheti, de a papiszolgálatokat nem. Újból elkészült erre az oratórium, újból benépesült az iskola növendékekkel, kiknek a tanítója az eperjesi főtanodából meghívott Jasztrabinyi Sámuel lett. 1756—1763-ig viselt tanítói hivatalában szép eredménnyel működött, melynek bizonyítéka volt a jövő ténye, hogy az ő növen- dékaiből váltak az egyház és község hasznavehető, képzett tagjai, sőt hivatalnokai is. Eltávoztával Lukovistyén tanító, majd Osgyán- ban mint tanár működött, később pedig lelkészi hivatalba lépve mint sárosmegyei lelkész végezte be maradandó emlékekben gazdag életét. 1763—1764-ig Porubszky János diák ideiglenesen alkalmaztatott mint tanító s 1764—1765-ig pedig Le h oczky János „vezette egy télen át“ az iskolát. Mind a kettő mint supplicansok ismerkedtek meg Nyíregyházával s nyertek rövid ideig tartó alkalmazást. 1765-ben P a p p István foglalta el a megüresedett tanítói állást s 28 évig működött. Az ő idejében történt, 1766-ban a templomul használt urasági csűrnek megnagyobbítá- sára indult mozgalom, melynek hullámgyűrüi a megyéhez, püspökhöz, helytartótanácshoz jutottak s az eredménye az lett, hogy „a vallás dolgában senki semmit ne merjen tenni s újítani.“ 1768-ban azonban a helytartótanács eltiltja az ág. h. ev. lelkészt a papi funkciótól s e teendők végzését a Nyíregyházára küldött r. kath. plébánossal akarta végeztetni, miért is a lakosak, kik ekkor már 3804-en voltak, Szerémmegyébe akartak költözni. E lépés előtt azonban újból folyamodtak a vármegyéhez, Mária Teréziához és II. Józsefhez is. Az 1768. év forduló pont az
