Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 3-4. szám - S. E.: A nyiregyházi evang. iskolák története
46 téssel emlékeztet a szenvedésteljes történelmi múltjára is, mely méltó helyet biztosít a történelem jelen és jövő színpadán. Mert a történelmi múlt nemcsak a szenvedésben merült ki, hanem hosszútűrésben, önuralomban, nagylelkűségben nyilvánult akkor is, midőn az „oroszok“ (g. kath.) boszantásait bevetett földjeik elrablását kellett türniök s e mellett mégis nagylelkűen kifizették ezek s a régi lakosok 700 forintnyi adóhátralékát. Ily nép megérdemli a szeretetet, az ezerizigben való irgalmas cselekedetet, a hosszú életet az emberiség történelmében. Az első, osztatlan népiskola története. (1753—1768-ig). A letelepített lakosok gazdasági okokból, a jobb megélhetés reményében hagyták ott ősi fészküket s magukkal hozva Vandlik Márton nevű papjukat, még a letelepülés évében meghívták Johanidesz Márton tanítót Békés-Csabáról. A vallási türelmetlenség korszakában megnyilatkozott eme Lutheri bátorság fényes bizonyítéka volt a Luther tanaihoz való hűségnek, a szellemi szabadság szeretetének és ápolásának. De bizonyítéka volt annak a nagy áldozatkészségnek is, melynek a nyíregyházi nép később is annyi nemes és oly megragadóan szép példáit mutatta. Szorgalma, izmos karja megbirkózott a kezdet nehézségeivel, sőt képes volt a múltak mulasztásait is pótolni, a mások terheit Krisztus törvényének megfelelőleg hordozni s e mellett a kultúrának is jobban áldozott mint az őslakók, kiknek tanítójuk nem, csak papjuk volt. De az evangyeliom világát, Luther harci riadóját nem tűrték a sötétség lovogjai. Alig hangzott'fel „Hrad prepewnj jest“ magasba suhanó akkordja a nádból készült oratóriumban, már is ezt 1754. december havában szétrombolni s a prédikátornak az egesz megyéből száműzve távoznia kellett. Miután Vandlik elköltözte után Johanidesz Márton iskolatanító a gyermekek tanításán kívül egyes házaknál, a titkos összejövetelek alkalmával könyörgéseket, szent beszédeket tartott, azért elfogatott a megyei hajdúk által s tömlöcbe záratott. A nép zúgolódása azonban mielőbb kimentette a miatta és a lelkiország terjesztéséért börtönbe került, szeretett tanítóját, de állásában nem tarthatta meg, neki is menni kellett egyévi terhes működés után. Mezőberénybe ment, hol 1769-ig működött mint tanító. Fizetése hiványában Nyíregyházán nem volt biztosítva, csak szóbeli szerződésen alapult. A következő két évben sem papot, sem tanítót itt nem találunk. Elnémult az ismeret szava a sóhajok özönében. Az
