Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 3-4. szám - Sokoray Gyula: Az ifjuság hazafias nevelése nemzetiségi vidéken
37 ifjúság kebelében erősítsük a magyarság érzetét s adjunk alkalmat a nemzetiségek gyermekeinek is arra, hogy megtanulhassanak magyarul nemcsak beszélni, de érezni és cselekedni is, mert így lesz majd Magyarország valóban egységes állam. Őseink sok-sok hős vére árán szerezték meg hazánkat, amelyben a magyaron kívül sokféle nemzetiség lakik és ezek a a magyarral egy politikai nemzetet alkotnak. A magyar faj már az ős hazából hozta magával a más fajok iránti türelmességet, nagylelkűséget s a más népek jeles tulajdonságainak megbecsülését, így nem csuda, hogy a magyar földön letelepedett nemzetiségek egy része beolvadt a magyarságba. Hazánkban, az 1910-iki népszámlálás szerint, kétmillió német, kétmillió tót, hárommillió oláh, félmillió ruthén és félmillió szerb lakos volt. Ezen nemzetiségek — a tótok kivételével — őseink honfoglalása után jóval később nyertek itt állandó lakhelyet. Az oláhok a 13. századtól kezdve szivárogtak be először Erdélybe; a szászok ugyancsak Erdélybe II. Géza küály idejében nyertek bebocsátást. A 17. századtól kezdve települtek le azután a szerbek a török uralom alatt kipusztult déli sík vidékre; később ugyanoda a németek telepedtek le a 18. század folyamán. A nemzetiségek részben beleolvadtak a magyar fajba s új családokat alkottak; részben pedig egyes vidéken nagyobb számban telepedtek le és így keletkeztek egész nemzetiség lakta megyék, így nyertek a nemzetiségek hazánkban jó földet, állandó lakhelyet és a honfoglaló magyarság utódaival egyenlő elbánást. Egyenlően élvezik a magyar föld áldásait, egyenlően osztoznak minden jogban és kötelességben. A magyarok sohasem bántották a nemzetiségek nyelvét, vallását és ősi szokásaikat, de szabadon élhettek a szabad hazában. Azonban el kell ismerniük — bármily nagy is a nemzetiségek száma — hogy a magyar faj szupremáciáját s fejet kell hajtaniok a magyar lobogó előtt. A sok jótéteménnyel szemben kötelessége volna minden nemzetiségű polgárnak megtanulnia az állam hivatalos nyelvét, hogy legalább részben meghálálják azt a sok jót, amelynek részeseivé lettek. De tekintettel továbbá arra, hogy csak egy politikai nemzet lehet ott, hol annyiféle nép lakik: nem követünk el igazságtalanságot, ha a magyar nyelvet, mint állam nyelvet velük elsajátítni igyekszünk, mert ezáltal is könnyebbé tesszük a magyar néppel való érintkezést s így saját boldogulásukat mozdítjuk csak elő.
