Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 3-4. szám - Sokoray Gyula: Az ifjuság hazafias nevelése nemzetiségi vidéken
38 A magyar nemzeti egységnek megrontói, az „Orosz Nép- szövetség“-nek veszedelmes kútárai működtek a közelmúltban is a határszéli vármegyékben lakó nemzetiségek között s izzó gyűlöletet igyekeztek ébreszteni a magyarság iránt. A háborús bonyodalmak is felszinre vetettek ellenséges nemzetiségű mozgalmakat, jelenségeket. Tüntetés és izgatás a magyar állameszme és a magyarság ellen: szerb tanító, tanár, görög kath. lelkész, tanítóképző növendék, oláh kispapok, horvát tanítók által; továbbá kémkedés, irredentista és pánszláv diákösszeeskű zések a felvidéken — mint a napilapok azt nyilvánosságra hozták — csak egy részét képezheti annak, ami valóban megtörtént. Bár az egyes népfajok természete különbözik is egymástól, mégis békében élhetnek egymással j közös hazájukat szeretve egyesült erővel mozdíthatják elő annak anyagi, szellemi és erkölcsi jólétét, ha él bennük a honszeretet, a kötelességtudás Isten, felebarát és önmaguk irányában. Kötelességszerű tehát azon gondolkodni minden jóérzésű magyar embernek, hogy a létező, viszás és szomorú állapotokon hogyan segíthetnénk minél gyorsabban és alaposan. A jövőbe tekintve, de a jelenlegi nemzetiségi viszonyokból kiindulva, vizsgáljuk azt, hogy a magyar nemzeti egység, fejlődése és erősödése érdekében, mit tehet az iskola s micsoda eszközök állanak az iskola rendelkezésére a hazafias nevelés érdekében a nemzetiségi vidéken. A nevelés főcélja volt és lesz ezután is: a jövő nemzedékét erkölcsös jellemekké és hazafias polgárokká nevelni. E célra szolgáló nevelési eszközök: a példaadás, szoktatás, óvás és az egyes tantárgyak tanítása. A hazafias érzelmek tenyésztő melegágya, első iskolája a család. Ott tanulja meg már a gyermek szeretni szülőföldjét; becsülni elöljáróit s tisztelni állami intézményeinket. A szülők jó, vagy rossz példáját igyekeznek követni a gyermekek és éppen ez nehezíti meg az iskola munkáját ott, hol a szülők tudatlansága, helytelen és hazafiatlan irányba tereli a nevelést. A tanító kötelessége már most, hogy példát mutasson a szülőknek és gyermekeknek arra, hogy miként kell szeretni a hazát s előmozdítani annak szellemi, anyagi és erkölcsi haladását. De példát kell, hogy mutasson a tanító a nemzetiségek iránti szeretetéről, megértetvén velük, hogy, bár sokféle nép lakja e hazát, annál
