Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 11-14. szám - H. H.: Mily irányt kövessen a tanítóság

— 147 —

Az ily elnöki ténykedéshez nincs N. úrnak szava ? — Ezt nem találja „rugás“-nak, hanem teljesen rendben levőnek?

Sőt ennek dacára az ezekre képes elnököt „állítólagos ellenfelemnek“ nevezi és elmond egy esetet, hogy az „állítólagos ellenfelem“ miként védett meg engem egy kerületi gyűlésen „sikeresen“ és ezt „szép jelenetének mondja. Azonban szokás szerint és a „régi nyomot“ követve nem mondja meg, hogy mi fordult elő tulajdonképen és miként védett meg engem az elnök? — hanem csak „éles hangú beadvány“-!: említ és hogy ennek az elnök „szép jelenetében „élét védte“.

A szóban levő éleshangú beadványunk azon kérelmünk volt, hogy a „tanítóság minden lealázó gyámság alól felmentessék.“ És mikor ez kifogásoltatott, a tanítók elnöke, — az Ev. Őrállóban megjelent gyűlési tudósítás szerint, — úgy védett meg minket, hogy kérelmünket „m e g g o n d o 1 a 11-a n felterjesztésnek“ nevezte el, melyet a kér. tanítóegyesület nem tett magáévá.

Ezt a védelmet nevezi N. „szép jelenetének, — természetesen a „régi nyom“ szerint. — Ehhez hasonló „szép jelenet“ folyt le egy ízben nálunk is az egyhm. gyűlésen, midőn a 70-es évek végén azon alapszabály-tervezet küldetett le, amely szerint a tanítóegyesület elnöke csak lelkész lehet. A tanítók ez ellen tiltakoztak és ezt a három kör egyikének gyűlésén a fiatal, tehetséges és tüzes jegyző úgy vette fel a jegyzőkönyvbe, hogy: „minden lutheránus tanító megbotránkozott azon“ stb.

Mikor ez az esp. gyűlés elé került az egyhm. felügyelő felugrott és diszkardját csörtetve leszólta a tanítókat, mint szokták mondani, a sárga földig, hogy nem akarnak lelkész elnöklete alatt gyülésezni, holott itt is és a kér. gyűlésen stb. is lelkész az elnök stb. Ekkor lépett elő nagy bocsánatkérések között M. tanító és kijelentette, hogy nem „minden“ tanító botrán- kozott meg, mert ő és — megnevezett még két idősebb kollegát, — nem botránkoztak meg, hanem teljes tisztelettel fogadták stb. De utóbb mind a két megnevezett tanító tiltakozott.

A N. által felhozott soproni eset azonban, hogy t. i. az elnök köré csoportosult tanítók szétoszlottak, midőn az elnöki üdvözlet egy része nem talált tetszésre, — nem bizonyítja még, hogy az elnököt cserben hagyták volna. Nem maradhattak ott állva ki tudja meddig ?

N. a Kn. által hirdetett harcot illetőleg úgy tesz, mintha