Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 11-14. szám - H. H.: Mily irányt kövessen a tanítóság
148 — sohasem hallotta volna, hogy az ember egész élete nem más, mint küzdelem, harc a létért. Hát a tanító egész működése nem szünetnélküli küzdelem és harc a tudatlanság, a gonoszság, a babona, mindenféle gonosz indulat és bűn ellen, a jó, az erény, a tudomány és a kultúra érdekében ? Ha tehát csakugyan harcolnunk kell nekünk tanítóknak, mint Kn. írja, artiint csakugyan kell, miért iparkodik mégis őt kigúnyolni? Lám, ez is az a régi nyom, amelyet a tanítóságnak el kell hagynia. Hiszen már a megváltó is mondotta, hogy nem azért jött, hogy békességet hozzon a földre, hanem fegyvert. (Máté X. 34.). A nagy apostol pedig még a fegyvereket is felsorolja, melyekkel a jóért harcoló keresztyénnek fel kell magát öveznie. N.-nak másik érve a Kn. által hirdetett harc ellen az, hogy nézete szerint, e harcnak úgy sem lenne sikere, ha mindjárt Hindenburg, vagy Mackensen lenne is vezérünk. Kérdi azt is, hogy e harcban minő fegyvereket használjunk? Igen a régi nyomon nem lehet eredményt érni, mikor a tanítóegyleti elnök azt képzelte, hogy ő egy magasabb polcra helyezett hatalmasság, akinek feladata őrködni minden alája rendelt tanító felett, hogy az csak olyat tegyen vagy szóljon, a mi az ő magas nézetének megfelel és ha nem, rákoppintson az illető fejére. Mert az ily eljárás csak egyenetlenséget szül. A mellett nem veszi észre N., hogy midőn oly nagyon sürgeti a régi nyomon való tovább haladást, maguk a tények bizonyítják ennek helytelenségét. Hiszen egyik cikkében rámutat, hogy a múlt évi kanizsai gyűlésen, mily kevesen jelentek meg a tagok közül és attól tart, hogy a távolmaradást közönynek vehetnék. Nem gondolja N., hogy az nem igen vonza a tagokat, ha a gyűlés vagy az elnök egyik főténykedése a személyeskedés és leszólás. Ha ezen a nyomon akarunk tovább haladni ezután is, kinek lesz kedve az ily gyűlésre elmenni? Nézzük közelebbről, mit tehet a tanítóság a hazát s egyházat fenntartó s felvirágoztató népnevelés és oktatásnak minél magasabb fokra való emeléséért folytatott harc kellő sikere érdekében. Szükséges, hogy a tanító minél nagyobb szakismerettel bírjon, — hogy minél nagyobb tekintélye legyen és oly díjazása, hogy minden erejét és gondját hivatása betöltésére fordíthassa; — szükséges a minél rendesebb iskolalátogatás és hogy úgy a szülők és a társadalom valamint minden fokú hatóság a tanítót
