Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 11-14. szám - H. H.: Mily irányt kövessen a tanítóság

— 146 —

több jogot s megfelelő díjazást? — Felelet: azoktól, akiknek szolgálatában áll: egyháztól és államtól, és azon a jogon, hogy ő is ember és él, tehát megilleti minden emberi jog. De főleg azon jogon, hogy a tanító a népnevelés és oktatás ügyének munkása. A munkás pedig — az irás szerint is — méltó az ő jutalmára.

Mivel pedig a népnevelés és oktatás oly fontos közügy, hogy ennek fejlődése és virágzása az egyház és az állam elő- haladását és virágzását eredményezi és viszont — ezért egyház és haza iránti kötelessége minden tanítónak teljes erejével mind annak elérésére törekedni és azért fáradni, küzdeni (jogaiért) a mi hivatalos működése sikerét előmozdítani képes és mindannak elhárításáért, ami őt sikeres működésében akadályozza. Még pedig mindezt a népnevelés és oktatásnál minél magasabb fokra való emelése szempontjából.

Mivel pedig mindezek elérésében igen gyakran oly nagy akadályok merülnek fel, melyek leküzdésére az egyes tanító ereje nem elég, ezért szükséges a tanítóknak egyesületekbe való tömörülése és ezért van igaza Kn.-nak, midőn a tanítóságot nagyobb egyetértésre és buzgóságra igyekszik serkenteni. Az irás is azt mondja: „egyenlő akarattal együtt valának.“

Szintoly feltűnő, hogy N. a Kn. által hirdetett harcot kifogásolja, sőt kigunyolni igyekszik. Lám ez is a „régi nyomhoz“ tartozik, t. i. érv ellen nem érvet állítani, hanem gúnyt, vagy alapnélküli vagy valótlanságokra alapított leszólást és személyes kérdést, amint ez kér. tanítói egyesületünkben már évek óta napirenden volt. És N. mégis úgy van meggyőződve, hogy ezen a „régi nyomon“ kell tovább haladnunk, sőt mikor Kn. ezzel szemben az „új nyomon“ való haladást sürgeti, azzal gyanúsítja, hogy az elnökön „rúgni“ akar egyet.

Erre azt kérdem: Hát az elnöknek szabad-e az egylet tagjai bármelyikén egyet-egyet „rúgni“? Úgy látszik N. ezt egész rendjén valónak tartja és figyelemre sem méltatja, hogy a volt elnök engem s egyesületünket valósággal rágalmazott, valótlanságokat fogott ránk és ezekért azután alaptalanul beszélni „rugdalni“, igyekezett, akkor, mikor én és egyletünk a magunk és a tanítóság ügyének előbbre vitelén fáradoztunk és méltatlan és alaptalan megtámadás ellen igyekeztem egyletünket megvédeni, mint ezt az 1915-iki dec. számban kimutattam.