Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 11-14. szám - H. H.: Mily irányt kövessen a tanítóság
— 145 — éves mult tapasztalataira, vagy kérdezze meg 30—40 éves kollegáit és azt hiszi, hogy ezek mellette fognak tanúskodni. Miután én már 42 évet töltöttem a tanítói pályán, azt hiszem N. elfogadhat tanuúl, ki Ítéletet mondhat arról, hogy mekkorát haladt a tanítóság a jog és a fizetés terén. Tény az, hogy eredeti állásainkban ma is azon díjlevelek vannak a tanítók kezében, amelyeket nem negyven, hanem 100 évvel ezelőtt állapított meg egyházunk az akkori kissé jobban Írni, olvasni és énekelni tudó iparosokból kikerült, később 1—2 gimnáziumi osztályt végzett tanítói részére és amelynek értéke a 70-es években 5—600 írt, sőt itt-ott ennél több is volt. Ezeken még máig sem javítottak egyházaink, sőt akárhány helyen találtak módot a csonkításukra. Ami javítás történt azóta ezen, vagy a közben szervezett tanítói állások díjazásán, azt tán kivétel nélkül az állam eszközölte. De hogy e javítás is nem felel meg a kornak és a megváltozott mai viszonyoknak, ez leginkább abból tűnik ki, ha a tanítói fizetés ezen növekedését összehasonlítjuk p. o. a polgári iskolai, vagy a gimnáziumi tanári fizetés emelkedésével. A polg. isk. tanárok fizetését a 68-iki törvény 7—800 írtban állapította meg és körülbelül ennyi volt a gimn. tanároké is. Úgy emlékszem 75—76-ban emelték a bonyhádi tanárokét is 800 írtra. Tehát annyi volt, mint a jobb állású tanítóké, mert akkor ennyiből lehetett megélni. Hová fejlődött azóta a tanárok javadalma és hol maradt el azokétól a tanítói? — holott mennyivel többet követelnek ma a tanítótól úgy a képzettség, mint a munka terén. A jogok terén ép úgy állunk. A 60-as évek végén fenállott kér. Rendszabály szerint, a tanító a presbyteriumnak tagja volt, az egyházmegyei gyűlésre képviselőül őt is kiküldhették. Azt, hogy az egyhm. gyűlésre a tanítóegyletek is küldhessenek 1—2 képviselőt, azt a későbbi évek folyamán küzdötték ki a tanítók. Körülbelül ezeket a jogokat adta meg az egyház régen az akkori csekély képzésű tanítóinak és jóformán csak ezek vannak meg ma is a 8 osztályt végzett tanítóknak is. Sőt, — mint hallatszik, a mostani zsinat sem igen szándékozik e tekintetben a kornak megfelelő újításokat és javításokat létesíteni.' Nagyon feltűnő, hogy N., tanító létére, azt kérdi, hogy kitől és minő alapon és jogon követeljen a tanítóság
