Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 9-10. szám - Stoll Ernő: Tanítók feladata a gyermekvédelem és patronázs szolgálatában
120 — megbotránkozás tárgya, de azt elfojtani anélkül, hogy valaha valakiben, ha mindjárt a késő utódokban is, ki ne törjön: túlbecsülése volna a nevelésnek, mely a gazdasági körülményeket és a kiválasztástól vezérelt ösztönszerű cselekvéseket, melyek mindenütt a morál kísérőiül tűnnek fel, figyelembe sem veszi. E fejtegetések mig egyrészt védik a tanítót nevelési munkája sikertelenségében, másrészt mutatják azt a kapcsot, mely a nevelést a természettudományhoz fűzi, melytől nemcsak az anyagi, de a gyermek szellemi és erkölcsi jólétet is várhatjuk. Az uti- litárius szülő keveset törődik azzal, hogy gyermeke a légy szárnyait kitépi, mert hiszen = gondolja magában — nem hasznos a légy. E felfogás lesz uralkodó sok gyermek kegyetlenkedésre való hajlamának táplálója s durva ösztönei később polyp-karokkal szorítják majd össze a fejlődésre vágyódó nemes ösztönöket. A kegyetlenkedések apróságai is figyelembe és gyógykezelés alá veendők, mert az ösztönök apró győzelmeiből tevődnek össze azok erejei s nyilvánulnak a fejlődés erejével azok romboló hatásai. A tanító természettudományi ismerete megtalálja már a népj^kolai tanítás legalsó fokán is, a szűk határok között is az állatvédelemnek megfelelő leckéjét s feltudja tüntetni a hasznos és kártevő állatok viszonyát, de mindenek előtt azt az utálatos szerepet, melyet az állatkínzó gyermek játszik a természet háztartásában. A gyermekszinházak, iskolai mozik rendkívül s o ka t t e h e t n e k a z á 11 a t v é d e 1 e m s z o 1 g á 1 a t á b a n, a jótett felemelő érzésének szemléltetése által, melyben érzékeltetve lenne, a köztudatba menne, hogy az igazi jótett viszonzást nem remél s a legönzetlenebbnek látszó cselekedetek színtere: az állatvédelem. A gyermeket ne csak óvja, de a szülők által is óvássá az állatőlések szemlélésétől, a segédkezéstől a tanító. Az iskola necsak természetrajzi ismeretet nyújtson, de oknyomozó gondolkodásra is vezessen. A gyermek ne azt keresse, hogy mit lehet pusztítaui, mi káros az ő nézete szerint s minek kínzása marad megboszulatlanűl, hanem keresse a létező lények okát és célját. Vájjon a természet törvényei szerint nem oly bünös-e az, ki életet kínoz, mint emberi törvények szerint az, ki holtakat rabol?...
