Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 3-4. szám - Krug Lajos: Milyen legyen a jövő iskolája?
— 38 — Ha a gyermekek kérdeznek, bepillanthatunk lelki világukba és abból, amit a gyermekek egy héten, egy éven át kérdeztek, tiszta lélektani képét nyerjük annak, miként fejlődik a gyermek lelki élete, milyen fázisokon megy át; és minél tovább és több gyermekre terjesztjük ki megfigyeléseinket, annál nagyobb és megbízhatóbb lesz lélektani ismeretünk. Ez nyilván új tudomány, amely a többivel eddig hadilábon állott és amely most egyenjogúságáért küzd; de ez lesz a jövő tanítójának tudománya és pedig egyedüli tudománya, melyre szüksége van és amelyet sehol másutt nem tanulhat, mint osztályában a növendékein. Felmerülhet az a kérdés is, hogy azon esetben, ha a gyermek ismeretösztönét szabadjára eresztjük, nem veszít-e akkor idővel az egész népnek szellemi közössége, nem fut-e széjjel a közösség szűkszerűségébe vetett meggyőződés ereje? Sokan azt hiszik, hogy ezt a szellemi közösséget csak néhány nagy író, költő, művész teremti meg s hogy a nép több tagjának csak másodrangú szerep jut e téren. De ennek éppen az ellenkezője igaz. Az egész népnek szellemi világa orgánikus egységet képez s hogy ezen egységből még a legnagyobb írók sem emelkednek ki túlságosan, hogy ezeknek gyökere is a népnek tudásvágya által kormányzott lelki életébe mélyed, amely éppen azért közös köztük és a népnek minden egyes tagja között. Vegyük itt például a népszellemnek leghatalmasabb alkotását, azt az alkotást, amely mindent felülmúl, amit egyes emberek valaha teremtettek és amelyet minden egyes emberi lény folytonosan és újból alkot: a nyelvet! A beszéden figyelhetjük meg leginkább, hogy a gyermekben milyen mértékben nyilatkozik meg az alkotó képesség. Éppen a gyermeken észlelhetjük kétségbevonhatlanul, hogy szellemi tevékenysége nem indul ki a nép szellemi életéből, hanem, hogy az egyenesen a népnek lelki életébe beleolvad s hogy a népnek egész szellemi élete az egyedeknek, (beleértve már az egy éves gyermeket is) alkotó szellemi működésének összességéből áll. Ha ez valóság, aminthogy az is, nem kell attól tartananunk, hogy népünknek szellemi, lelki élete széjjelmálik, szétesik, ha mi az egyed, a gyermek szellemi életének fejlődését ösztönei irányítására bízzuk s akkor a tanítóra nem is vár más feladat a jövőben, mint megfigyelni, tudományos kritikával kisérni és
