Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 3-4. szám - Krug Lajos: Milyen legyen a jövő iskolája?

— 39

akadály esetén segíteni ott, ahol a gyermek nem boldogul, de mindig a gyermek kívánsága szerint

Ez lesz a jövő iskolájának módszere.

A jövő tanítója tehát sohasem áll azzal a követeléssel a gyermek elé: „Ezt meg kell tanulnod!“

Ne rázzuk kétkedve fejünket, de előbb-utóbb princípiumként felállítjuk majd a tételt: „A gyermeknek egyáltalában nem kell tanulnia!“ Persze ez csak úgy értelmezendő, hogy a felnőttnek rideg parancsából, a tekintély brutálitá- sával ráoktrojált kényszerből kifolyólag nem kell a gyermeknek tanulnia. A kényszer úgyis megvan a gyermek belsejében; ez hajtja, hogy mindazt megtanulja, megismerje, ami népe kulturális állapotának keretén belül szükséges, vagy ami ránézve különös fontossággal és jelentőséggel bir. Ez a szükségérzet kormányozza a gyermek tudásvágyát és ezzel együtt a jövő iskolájában az egész paedagógiát.

Hogy már most az egyes népeknél és egyes osztályokban az új eljárás miképpen alakúi ki, azt még nem tudhatjuk, de mivel Ben Akiba szerint, semmi sem új az ég alatt, semmiesetre sem téved majd olyan irányba, melyre analógiát a történelemben nem találnánk.

Amint a középkorban az egyes iparoscsaládokban a gyermek egy bizonyos organismusba belenőtt, amint atyjától mesterségének fogásait elsajátította és magát atyja szellemi világába belenevelte: olyanformán fog a jövő iskolája is eljárni, csakhogy nagyban !

Fantasztikus álomnak látszik ez a kép, de ne feledjük, hogy a fantáziának szárnya sohasem éri utói a valóságot szédítő röptében. A valóság fantasztikusabb, az egyesnek legvakmerőbb képzelődésénél. Csak próbálta volna például valaki 50 évvel azelőtt mindazt, amit ma kulturvivmányként magunk körül látunk, mint rajongó álmodozó megjósolni, nemde a Lipótmezőre küldték volna? De hiszen nem is merte senki sem, mert ennyire még a legcsapongóbb képzelet sem ragadta volna, amit a valóság ezalatt tényleg produkált. Nos, és úgy járunk majd mi is! Gyermekeink, unokáink évtizedek múlva olyan környezetben találják majd magukat, melyről nekünk ma még fogalmunk sem lehet!

Ha mégis megkíséreljük, hogy legalább képzeletben miként festenek majd az egyes alakulások, berendezések, akkor annak