Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 3-4. szám - Krug Lajos: Milyen legyen a jövő iskolája?

— 36 —

A jelenkor iskolája egy könnyen áttekinthető kultúrának történelmi tudására rakta le fundamentumát. Minden népnek fejlődő tanügyét ismerjük és abból teljes határozottsággal következtethetünk továbbfejlődésére is. A tudományokról áttekintő képet alkotunk, kikeressük belőle azt, amit kulturális nézőpontból fontosnak minősítünk, azt tantervekbe szűrjük össze, szakokba osztjuk és gondosan beadagoljuk ifjúságunknak. Ha már most előáll valaki holmi tanreform-javaslattal, először azt követeljük tőle: „a tantervnek és az egyes iskolai szervezeteknek milyen alakban való megváltoztatását kívánja?“ Hogy olyan tanreformról is lehessen szó, amelynek tantervre szüksége sincsen, annyira kívül esik a tradicionális szent szokáson, hogy a paeda- gógusok jó része előtt az ilyen eset abszurdnak, sőt teljesen kizártnak tekinthető.

Pedig Berthold Ottó tanterv nélküli tanreformot sürget. Indokolja eljárását a változott viszonyokkal. Hogy 30 év múlva — amikor azok a fiatalok, kiket most nevelünk, a nyilvános é'etben közreműködnek — kultúra és tudomány tekintetében milyen újabb követelményekkel találják magukat szemben: azt ma senki sem tudhatja. Amint azt 30 évvel azelőtt sem láthatta előre senki sem, hogy mi ma hová jutottunk. Valósággal megzavarodunk, mert a fejlődésnek mostani stádiumában hályog borítja szemünket és nem látjuk a fejlődésnek sem útját, sem irányát.

Mit tegyünk, hogyan segítsünk hát?

Berthold Ottó ezen kérdésekre feleletképpen arra hivatkozik, hogy mire tanította őt a praxisa, 20 éves tanítói gyakorlata. Azt mondja, hogy ő nem mindentudó, noha a tanítótól megkívánják, hogy az elvégzendő anyag keretében, amint azt számára a kérlelhetetlen tanterv előírja — mindenttudó legyen. A mindent- tudásnak szent dogmáját a jövő iskolája nem akceptálja és híveitől nem követeli. De mi lesz akkor az iránnyelv, ki adja kezünkbe Ariadne fonálát, mely az anyag tömkelegében tájékoztasson? Hogy lehet egyáltalában tanítani, ha azt sem tudjuk, miről és mennyit tanítsunk? Elméletében nehéz e kérdésre felelni, de a gyakorlat azonnal megadja rá a megnyugtató választ. — Minden gyermekben van — s ezt az anyák igen jól tudják — igen nagy adagja, a ránk nézve sokszor kellemetlenül ható, tudásvágynak. A gyermekek a világban tájékozódni akarnak és ez a törekvésük első életévöktől fogva már igen erélyesen érvényesül. A megismerés vágyát sokszor kíváncsiságnak minő-