Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 3-4. szám - Krug Lajos: Milyen legyen a jövő iskolája?
— 35 új, hasonlítlanúl magasabb feladatoknak teljesítése várakozik. Ha pedig a nagy közösségben érvényesülni akarunk, többet kell produkálnunk, mint eddig! Semmitől sem állok távolabb, mint a múltakban e téren produkáltaknak leszólásától, vagy ócsárlá- sától. Büszkén tekinthetünk vissza múltunkra, történelmünkre. De éppen ezen dicsőségteljes múlt ró nagyobb kötelességeket válla- inkra, mint más népekére. Azért minden erőnket meg kell feszítenünk, mindent összegyűjtenünk, ami a fejlődés csiráit magában hordozza, hogy népünk szunnyadó képességei szárnyat bonthassanak. Minden erőfokozatra szükségünk lesz, hogy a népek nagy tanácsában, a tágabb értelemben vett emberiségben, azt a helyet foglaljuk el, melyhez történelmi múltunknál fogva jogunk van. Világos, hogy ez a mozgalom nem haladhat el nyom nélkül a mi tanügyünk mellett sem. Bármilyen nagyot is léptünk előre e tekintetben és bármennyire legyen logikus iskolaügyünknek a tradíciókon felépült történelmi fejlődése, be kell annak az időnek következnie — s azt hiszem már be is következett — amidőn a régi nevelési mód és rendszer az új feladatokkal nem tud megbirkózni. Ha a régi nevelési rendszert e tekintetben ideje múltnak és célra nem vezetőnek minősítem, nem akarok ezzel egyúttal kritikát mondani feletíe és nem is ócsárlom. Ki mondhatná pl., hogy a római hadibeosztás azért nem volt jó, mert a jelenkor egy elkésett generálisa annak az alkal- ni ázásával vpQ7Ífpi+ reoláto -------- - r tpU A*. J OJ ' *** wo kitűnő volt a pfcalanxrc-’d'?—/ • ■ ’ ” 'j w siája is, de mindegyik a jelenkor hadimesterei előtt kudarcot vallana. Tehát oktalan volna az a hadvezér, aki ezen kitűnőnek ismert haditaktikák bármelyikével venné fel, a mégújabban aeroplánok- kal, tengeralattjárókkal, egyéb vívmányokkal kibővült és szemünk láttára diadalmasan kibontakozó harcászati módszerrel, a biztos kudarccal záródó küzdelmet. Ugyanazt mondhatnék a mi szépen fejlődő, és nekünk úgy tetszik, hogy nívós, tanügyünkről is, mely mostani állapotában azonban sokáig meg nem állhat, mert nem bír az Újkor, egyre jelentkező úiabb követelményeinek megfelelni s amelyek elől már csak azért sem zárkózhatunk el s már csak azért sem ragaszkodhatunk csökönyös hittel a régi rendszerhez, mert elébb-utóbb egy szellemi Mohácshoz vezetnők népünket. Mi különbség lesz, s kell, hogy nézetem szerint legyen, a jelenkor és a jövő iskolája között?
