Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 15. szám - Stotzer Károly: Korszerűség vallásos nevelésünkben
köteleztették az egyházközségeket, hogy járássá egyesületük hivatalos lapját, az „Evangélikus Népiskolát“ stb. Miért ne vivhatnók ki mi is ezeket? Egyházkerületünk tanítóegyesületei közül a mienk a legnagyobb*) és így az övé volna a kezdeményezés kötelessége. Hogy az evang. tanítóegyesületekkel állandóan érintkezésben lehessünk, járassa minden egyházközség hivatalos lapul az „Evangélikus Népiskolát“. Miért hagyjuk tengődni egyetlen evang. tanügyi folyóiratunkat, mikor pedig épen erre van szükségünk és ezt kell felkarolnunk saját érdekünkben is. De ez nem egyedül a mi érdekünk, hanem az egyházé is, hogy mi evang. szellemben tovább nevelődjünk, mert az neki hoz hasznot. Épen azért ne hagyjanak bennünket izoláltan, hanem inkább segitsék elő tömörülésünket, hogy Így korszerű továbbfejlődésünkkel korszerű legyen vallásos nevelésünk is. Még valamit. Minden igyekezetünk és fáradozásunk hiábavaló lesz, ha munkánk nem lesz a lelkész munkájával egyetértő, tervszerű működés. Sok szó esett már a lelkészek és a tanítók közti viszonyról, egy azonban bizonyos: hogy egyik sem ér el eredményt, ha a másik nem támogatja munkájában. Ha egyik az ellenkezőjét csinálja, mint a másik, akkor kár minden fáradságért. Ez legyen előttünk a korszerű vallásos nevelés elbírálásánál is. Ne cselekedjünk egymás nélkül. Ez a mostani szomorú nagyszerű kor megtaníthatott mindenkit, hogy az összetartásban van az erő és a szétvonás a gyengeség. Ha ezt megtanultuk, akkor tervszerűen dolgozhatunk tovább vallásos nevelésünk korszerűsítésén. Sok mindenről lehetne még ennek keretén belül beszélni, de most tekintsünk el etlől és nézzük az eredményeket, amelyeket a korszerű vallásos neveléstől várhatunk. Az általunk így nevelt gyermekek nem ósdi nézetüek lesznek, hanem a mai kor gyermekei. Látkörük bővül, a dolgokat a maguk rendes megvilágításában látják és hozzászoknak az önálló intenzív gondolkozáshoz. A modern szülőben eloszlatják az avult vallástanítás iránti ellenszenvet, sőt felköltik annak érdeklődését is. Munkánkkal hozzájárulunk egy tisztult, valódi evangélikus szellemi világnézet kialakulásához. Ha munkánknak ilyen eredménye lesz, akkor elmondhatjuk már most is: „In hoc signo vinces“ — sőt a legnagyobb vérontás közepette is e jelben már győztünk. Stötzer Károly. *) Érti szerző a bácsmegyei esperességbeli tanítóegyesületet. Szerk. — 198 —