Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - Krug Lajos: Milyen legyen a jövő iskolája?
12 — az előnye, hogy a gyermekekkel is rajzoltatva, velük együtt és egyszerre fejleszti a tanító a képet, miáltal a tanulónak cselekvési ösztöne is teljes mértékben nyer kielégítést. És az az igazi szemléltetés, amit ilyen közösen eszözölt cselekvésből kifolyólag, a tanuló úgyszólván maga végez. Az amerikai tanuló a rajzzal és ezzel kapcsolatban a festéssel is, mint gondolatkifejező eszközzel él. A tanuló öntevékenysége ebben hatalmas tápanyagot nyer és a legtöbb gyermekben az eljárásnak ezen természetes módja kelti fel a szunnyadó cselekvő hajlamot. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a szabó csak úgy tud kabátot csinálni, ha elébb a szabás összes fortélyait és a varrás technikai fogásait mind elsajátította. Téved azért igen sok tanító, aki a tárgy lényegének mélyebb megismerése nélkül azt gondolja, (és épen ez okból oly esetlenek a nálunk jelentkező első kísérletek is e téren), hogy mindegy akárhogyan és akármit rajzol a gyermek. Világos, hogy formaérzéke ezzel nem fejlődhetik s hogy csak torzképzetei lehetnek rajzai alapján. Az ilyen nyaklónélküli rajzoklatás épenséggel nem lehet a kifejezésnek úgynevezett harmadik eszközévé. Azért a rajzra elébb képesíteni kell a gyermeket és folyton irányítani is, amidőn alkot, s ha technikai nehézségbe ütközik, meg kell mutatnunk a helyes megoldás módját. Ebből, nemde, első sorban az következik, hogy a tanítónak magának is a rajzbeli készségnek a teijes birtokában kell lennie s hogy csak akkor lehet igazán mestere tárgyának, ha mestere a rajzolásnak is, Amint azt minden ellenmondást kizárva, legfényesebben épen az amerikai példa bizonyítja. A rajzoltatással felkeltett cselekvő hajlam természetesen csak akkor nyer valóban kielégítést, ha a vele felidézett szellemi tevékenység mellett, maga után vonzza a testi foglalkozást és mozgékonyságot is. Az összegyűlt nagy szellemi áramnak legtermészetesebb levezetője pedig a szükséges szerszámokkal és eszközökkel végzett kézimunka. így kapcsolódik logikus természetességgel egyik foglalkozás a másikba, s adja egyik a másikat. Az ilyen módszer teremt aztán az élet és iskola közt kapcsolatot és mivel az a cselekvésen épül fel, folytonos fejlődése és jövője sziklaszilárd alapon nyugszik. A mi avult rendszerünk, amely a formális fokozatok egész skáláját mutatja és melyekhez merev következetességgel, kérlelhetetlen szigorral ragaszkodik minden ellenőrző tanügyi faktor*
