Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - Krug Lajos: Milyen legyen a jövő iskolája?
— 11 egyik teljes értékű és a szellemi munka mellett egyenlő joggal biró főtárgya a kézimunka. A két nemet a népiskolában közösen tanítják, eltérés csak a testi munka anyagának elosztásában van. A leányok a háztartástan, a fiúk a kézimunka titkait lesik el. De sok helyütt a fiúk is tanúinak főzni és a leányok gyalúlni. Vallás tekintetében különbség nincs s azért felekezeti vallás- oktatás sincs, ezt pótolja a történelemből, vagy más megfelelő tárgyból vett erkölcsi tanítás. Természetes, hogy nemzeti különbséget sem ismer az iskola, mert ennek hivatása, hogy a bevándoroltak gyermekeit a nemzetbe mielőbb beolvassza. Amúgy az amerikai iskola szervezete magán hordja a korlátlan szabadságnak és az egyéniség feltétlen tiszteletének jellegzetes bélyegét. Mivel az amerikai iskola és a lüktető élet egészséges kölcsönhatása, az iskolának ez a felreismerhetetlen és szünet nélküli törekvése, hogy a fejlődő életviszonyokhoz alkalmazkodjék, a mi dogmatikus, elméleteken és gyakorlati szempontból Ítélve, sokszor kétes értékű alapon felépült iskolarendszerünkbe sehogy sem tudott beleilleszkedni: szükségszerűen új alapra helyezkedett és megteremtette az új típust, az Új-világ számára a jövőt felépítő modern iskolát, a „munka iskoláját.“ Hogy nekünk is ez lesz, lehet-e a „jövő iskolája“, arról majd alább szólok. Ennek az iskolának a módszere is eltér a mieinktől. Mérvadó direktíva: a gyermek hajlama és a tanítónak megnyilatkozó egyénisége. Az oktatás szorosan a gyermek Ízléséhez és természetéhez alkalmazkodik és a legapróbb részletességig és a minden oldalról való kellő világításba helyezett szemléletességben nyer szilárd alapot. A szemléltető eljárás sem a megszokott. A tanító nem a tárgyakat, képeket, vagy modelleket mutatja be szemléltetés céljából, hanem a gyermek szeme előtt, a rajz segítségével fejleszti a szemlélet tárgyát. A rajz tehát a szemlélet bázisa. A rajz segítségével vezetik a gyermekeket a tiszta képzetek és világos fogalmak elsajátításához és éppen azért lesz a rajz a tanítás gerincévé. Világos, hogy a rajzolva tanító paedagogusnak sokkal lelkiismeretesebb, pontosabb, a dolog lényegébe mélyebben behatoló készültségre van szüksége, mint a régi sablon hívének, aki csak közöl, vagy csak kérdések segítségével akarja az igazságokat a semmiből kihámozni. A rajzolva tanításnak azonban még az is