Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Horeczky Gyula: Megemlékezés Péterfy Sándorról
2 Habár a tanítóság Péterfyben legnagyobb jótevőjét ismeri is, mégis tagadhatatlan tény az, hogy munkásságának nagyobb részét tanítói Közéletben való szereplésre fordította. Ő a cselekvés embere volt s a mélyen járó, megfontoló elme párosult benne a legnemesebb jóakarattal és melegen érző szívvel. Nem célom, de időnk is kevés ez alkalommal arra, hogy részletesen méltassam a tanítói közéletben való jelentős szereplését, azonban szives engedelmükkel kisérjük el őt az ő pályafutásán végig s cselekményeiből, mint apró mozaik darabokból állítsuk össze az ö nagy és feledhetetlen alakját. 1870-ben a Bécsben megtartott általános német tanítógyü- lésen vett részt, hogy az ott szerezhető ismereteket és tapasztalatokat az 1. egyetemes tanítógyülés sikeres előkészítésére fordíthassa. Ekkor ismerkedett meg Péterfy a Pestalozzi alappal, mely tanítók özvegyeinek és árváinak segélyezését tűzte ki célul. 1870-ben az I. egyetemes gyűlésen már egy országos, a tanítók árváit befogadó árvaház létesítése s fenntartására vonatkozó indítványt tesz. Az indítvány elhangzott, de még csak annyi viszhangra sem talált, hogy a gyűlésnek valamely tagja csak szóval is reflektált volna arra. Belátta, hogy e kérdés még nem érett meg a kivitelre s hogy tömöríteni kell a tanítóságot, ha nemes eszméket kíván megvalósítani. Mint alig 28 éves ember, a népnevelők pesti egylete által rendezett I. egyetemes gyűlésen már a vezetők között, a ttszti karban szerepel. Mint előadó, az 1868. évi 38. t.-c.-ket bírálta. Az 1874-ben megtartott 11. egyet, gyűlés előkészítésében, mint a szervező bizottság tagja és jegyzője élénk részt vesz, annak szervezetét ő állítja egybe. Egyúttal ő volt előadója a következő határozati javaslatnak: „A néptanítók nyugdíjazása, özvegyeik s árváik gyámolítása s ennek módozatai.“ — Az e cimü törvényjavaslat ugyanis Molnár Aladár által 1873-ban a képviselőház elé benyújlatott, az egyet, gyűlés célja s feladata volt tehát annak mielőbbi tárgyalását kérni. E célból 50 tagú bizottságot küldött ki a további intézkedések megtételére. Midőn a bizottság elnöki székének betöltéséről volt szó, arra nagy lelkesedéssel Péterfyt választották meg. A megengedettnél talán kissé hosza- sabban időztem e pontnál, de nem tagadhattam azt meg magamtól, mert ezen az egyet, gyűlésen egyrészt, mint fiatal kezdő tanító jelen voltam én is s itt láttam Péterfynek első nagyobb nyilvános szereplését s azt a nagy elismerést, amellyel eddigi ténykedését az ő kartársai, mint annak leghivatottabb
