Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Horeczky Gyula: Megemlékezés Péterfy Sándorról
3 bírálói, honorálták; de másrészről azért is, hogy fiatalabb kartársaink ismerjék meg némileg mai nyugdíjtörvényünk keletkezésének egyik részletét. Az 1878-ban megtartott III. egyet, gyűlésig lefolyt idő alatt az Eötvös alapot létesítette, megvetvén annak alapját azzal a 200 forinttal, amelyet a II. egyet, gyűlés végrehajtó bizottsága a napló szerkesztéséért szavazott meg Péterfynek. Ez az egyet, gyűlés már az 1878 ik év óta működő Eötvös-alap létesítése s annak jótékonyságáért Péterfynek köszönettel adózik. Ugyanezen a gyűlésen határozták el a „Tanítóegyletek Országos szövetségének“ megalakítását, melynek alakuló gyűlése Péterfyt első alelnökké választá meg. Az 1890. évben tartott IV. egyet, gyűlésen, mint a végrehajtó bizottság elnöke lelkes búzgósággal működött közre annak sikerén. E gyűlésen Jaz „Eötvös-alap ügye“ címen tart előadást, bejelentve, hogy az Eötvös-alap az országos tanító- egyesülettől elválasztatott s mint külön egyesület megalakult. Ekkor tett jelentést egyúttal a „Tanítók Háza“ felépüléséről is. Az 1896-ki V. egyetemes gyűlésen már az elnöki teendőket látja el. Elnöki —J emlékezetes —megnyitója, egyúttal utolsó nagyobb beszéde, amelyben párhuzamot von az 1868. előtt és 1868. után a tanítói pályára lépett tanulókról. Ekkorra már egészen új tanítói gárda nevekedett fel körülötte. A tanítói gyűlések kezdenek lármásak, eredmény nélküliek lenni. Ezt nem szereti. Félre vonul. A? 1904-ki egyet, gyűlésen már nem vesz részt. De a gyűlés hozzá intézet sürgönyében tudatja vele, hogy nélkülözi őt s reá Isten áldását kéri. A VII. egyet, gyűlésen még életben volt a „tanítók atyja,“ akit a gyűlés melegen üdvözölt. De az a hir hallatszik felőle: „Aggodalommal nézi az elfajult, eldurvult tanítói közéletet s ez fáj neki.“ Ez volt utolsó üzenete a tanítókhoz. Ez volt pályafutása annak a gondviselésszerü férfiúnak, aki „nem mint apostol járt köztünk, hanem mint tüzoszlop, melynek fényében ott ragyog szüntelen a jelszó: magyar nemzeti népnevelés, s melynek melegénél mi erőt gyűjtöttünk s lelkesedést merítettünk a nevelés és tanítás nehéz munkájához. Mindenkor példaképe lesz ő a szakadatlan munka, a megfeszített szorgalom s a hazafiúi kötelesség magasztos érzetének. E példakép lebegjen mindenkor előttünk s habár erőnk gyengeségénél fogva nem is jutunk el oda, ahova ő eljutott, csak a szándék legyen
