Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Nyilttér
19 nek a dologról, ezért megkértem e folyóirat szerkesztőjét, kegyeskednék azt b. lapjában is közölni. Ezen válaszomnak beküldése után jelent meg Bohár lelkész úr közleménye és bár ugyanazon tárggyal foglalkozik ő is és fen temlített válaszom jórésze válaszúi fog szolgálni az ő felszólalására is, mégis, mivel ő egészen új dolgokat is mond, de oly módon, hogy azt szó nélkül' nem hagyhatjuk, különösen pedig, mivel egyenesen nekem ront és gyanúsít: kénytelen vagyok t. Szerkesztő úr b. engedelmével ak ő közleményével is foglalkozni és kirohanásait a kellő érté-' kükre leszállítani és a megfelelő mederbe irányítani azokat. A tényállás az, hogy most a törvény talkotó. és módosító zsinat, előtt a tolna-baranya-somogyi e>v. tanítók is szükségét érezték, hogy kérelmet terjesszenek fel az «egyházi főhatóság-: hoz ás ennek egyik pontja által B. L. úr sértve érezte magát lelkészi mivoltában és emiatt nem ment el a tanítók gyűlése alkalmával szokásos istenitiszteletet elvégezni gyülekezete egyik templomában, hanem midőn , a dolog nyilvánosság elé került, az Ev. Népiskola f. é. 23. számában ellenünk támad, a mi ténykedésünket „beteges gondolkodá,s”-nak nevezi, főleg pedig az indítványt t evő tanító ellen támad és különösen ellenem, azzal vádolván engem, hogy „a lelkészi és tanítói kar közötti harmóniát megbontani törekvő” cikkeket körülbelül mind én közölném. Ez utóbbi állítását azonban mindjárt közleménye elején maga cáfolja meg, midőn irta, hogy tőlem várta,, hogy nyilvánosan szóba fogom1 hozni, de aztán kijelenti, és a feletti örömét fejezi ki, hog^y nem1 az én „h egyezetien”, vagy „tán nagyoljn, is hegyezett” toliamból olvashatta. Amint tény, hogy én is csak Sass J. elnök barátom soraiból tudtam meg, hogy a dolog nyilvánosságra került. Ez is igazolja B. L. ár azon állításának valótlanságát, hogy körülbelül én írnám meg mindazt, ami Tolnából nyilvánosságra jut. Hiszen „Sióvidéki” és, egyletünk „Egy tag”-ja 40-en vagyunk. Különben is nem az a fő, ki ír valamit, hanem az, hogy mit ír és hogyan? és ha tudósítás: megfelel-e az a valóságnak? Ugyanazért ahhoz, hogy mi kerül ki az ón udvaromból, B. L. úrnak semmi köze, csak ügyeljen a maga, udvarára és seperjen a maga ajtója előtt. Annak igazolására, hogy tudósításunkban a békát is fel-' fújnánk ökörré, felhozza az ismert bikáé,s,i esetet és mond Ítéletet róla. Itt mindenek előtt kérdeznem kell B. L. úrat: megbizta-e valaki, hogy a volt hikácsi lelkészt megvédelmezze állítólagos méltatlan támadásunk ellen, vagy pedig nem? Ha nincs megbízatása, úgy fogadatlan prókátor szerepére vállalkozott. — Ha pedig megbízatásból vállalkozott az illető lelkész rahabilitá- sára, 'ügy kérdenem kell: hol volt Önnek alkalma egyletünk összes tagjainak ez ügyre vonatkozó véleményét megtudnia ? A mellett nevetséges, hogy az ő „tökéletlen magyarságával” igyekszik őt menteni, mikor miudenkj, tudja róla, aki őt ismeri,- hogy annyira jól bírja akár a magyar, akár a. német nyelvet, hogy mellette más három sein jut szóhoz. Hogy pedig nem a
