Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Nyilttér
20 tanítók iránti jóindulat szólt belőle, mikor ama hírhedt pohárköszöntőjét elmondta, kitűnik abból, hogy mikor, mint elnök, neki is bejelentettem — szokásunk szerint — hogy gyűlésünket náluk fogjuk tartani, a gyűlésünkre meghívtam és kértem a templom átengedésére és könyörgésünkön a szokásos ima elmondására, valamint arra, hogy a híveket értesítse és hívja meg gyűlésünkre: ő azonnal visszaírt, hogy minek tartjuk gyűlésünket a templomban, ez nem való, a papok sem tartják ott az övékét.A híveket is minek meghívni, nem értik. Imádkozni meg tanító is imádkozhat és minek harangozni, mikor itt csak a tanítók gyűléséről van szó, stb. A tanítók tehát megadták a lelkésznek azt a tiszteletet, a főiről — úgy vélték — hogy megilleti őt. Méltán elvárhatták tehát azt. a lelkésztől is. Ő azonban, mikor a tanítóság majd az egész megyéből, messze vidékről jön össze és az ő gyülekezete templomában könyörgést akar tartani, távol kívánta volt őket tartani a templomtól, megfelejtkezve az úr ama szaváról: jöjjetek énhozzám mindnyájan, stb. Csak az elnök és néhány idősebb tag nagy vitatkozására és az eddigi szokásra való hivatkozására engedte meg, hogy a helybeli tanító harangoztasson. A híveket sem hívta volt meg gyűlésünkre. Hiába igyekezett azután pohár- köszöntője ezen szavait: „gyűlölöm a tanítót” magyarázni és szépíteni. Tettei nem mutatták azt a nagy jóindulatot a tanítók iránt, a melyről B. L. úr fe>zeretné most az olvasót meggyőzni. A tanítók egész eljárásában csak méltatlan lekicsinylést láttak. Térjünk most már át B. L úr esetére. Ö a tolna-baranyai somogyi ev. tanítók kérelmét ,.beteges gon dőlkod ás ’-nak; nevezi, mivel egyik pontjában azt is kérik, hogy: „a tanítóság felmentessék minden lealázó gyámság alól” stb. (L. Ev. Nép- isk.^78. 1.) Mikor az előadó e pontot előterjesztette, tán minden tanító ez alatt mindazt értette, ami akár a tanító díjazásában, akár a rárótt kötelezettségei közt lealázó és nagyon természetesnek éfl az idejét elérkezettnek látta arra, hogy ezek az új törvényhozás alkalmával megszüntettessenek, valamint a gyámság is, amennyiben és ahol az létezik. Akinek pedig nem inge, az ne vegye pi agár a. Ily értelemben a gyűlés ezt a pontot is egyhangúlag elfogadta és magáévá tette és cask természetesnek találta, hogy ezek a mai korba nem való dolgok immár eltöröltessenek. — B. L. úr azonban sértve érzi magát, megvádolja a tanítóságot, hogy a lelkészekkel szemben foglalt el jogtalan és sértő álláspontot. Egyúttal megteszi önmagát azonnal bíróvá, a tanítókat elítéli, még csak ki sem hallgatja őket, és lesújtó ítéletét azonnal végre is hajtja: nem megy el a tanítók könyörgésére imádkozni. Lám! Ő megteszi önmagát vádlónak, bírónak és egzekútor- nak egy személyben; valószínűleg ezt tartja egészséges gondolkodásnak és úgylátszik, hogy nem tudja, amiért egy yi. pszt elemi népiskolai tanúló nem kap végbizonyítványt, hogy
