Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 2. szám - A protestantizmus hivatása
láthatni, hogy a hívek lelki gondozásához az egyháznak új erőkre van szüksége. Úgy látszott, hogy akik a vallásos életben elmélyedni akar- nak, a nagy tömegeitől mozogni nem tudó egyházat mind el fogják hagyni! Igen! Még 10 évvel ezelőtt is oly nehéz, mozdulatlan és reménytelen volt a protestantizmus helyzete, hogy úgy látszott, többé nem tud új és eleven mozgalmat teremteni az egyházi élet terén. Végre aztán, igazán az idők teljességében, kezdték belátni híveink, hogy a biblia-olvasást és általában a Krisztusban való életet meglehet kezdeni és folytatni a nélkül is, hogy a protestáns embernek el kellene hagynia egyházát. Mert hát ugyan ki tiltja azt. hogy a mi híveink a Krisztus nevében össze ne jöjjenek, bibliát ne olvassanak, s ebben megnyugvásukat ne kereshessék ? Így erősödik most már az az irány, mely a Krisztusban való életet magában az egyházban akarja megvalósítani vagyis a Bibliát minden ember életébe be akarja vinni. Ez a mozgalom a hasonló törekvésüek között való szövetségre vezetett. Minden nemzet a maga kebelén belől szervezi ezt az úgynevezett keresztyén munkát. Ezt nevezik keresztyén szövetségnek. Ez a keresztyén szövetség kiterjed az egész világra. Legutóljára jutott el hozzánk, mikor már Afrikában, Ázsiában is gyökeret vert, s mintegy 8500 helyi egyesületre oszlik. Amint a missziók története mondja, Kóreában élő lelkes hívei a keresztyén mozgalomnak megható lelkesedéssel hirdetik a Krisztust.Vagyont, munkát, hihetetlen áldozatokat hoznak meg érte. Egy kóreai fogadalmat tett, mivel szegény volt, hogy az egyik évi gyűléstől a másikig 186 napot fog Krisztus evangelioma terjesztésének szentelni, s a következő évi gyűlésen fájdalommal jelentette, hogy csak 150 napot tudott az ügynek szentelni. Egy másik hivő azt panaszolta, hogy a lefolyt év alatt csak 1500 embertársának tudta elmondani a Krisztus üdvösségét. De hát a mi diakonisszáink, hittérítőink honnan merítik az áldozatkészségnek azt a kiapadhatatlan forrását, amellyel rendelkeznek feladatuk teljesítése közben? Vájjon lehetne-e ily feladatokra vállalkozni, ha a Krisztusban való életnek nem'volnának valami kiapadhatatlanúl mélységes és gazdag forrásai, melyek szüntelen ontják a nagy feladatokhoz való erőt és kegyelmet! 4mé, ezek tehát azok a források, amelyek a bolondokat és pietistákat nevelik, akiket úgy lenéz az úgynevezett müveit — 42 —
