Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 2. szám - A protestantizmus hivatása
ember; s a mai alkalommal ezt a keresztyén életet van szerencsém hirdetni az Isten kegyelméből a tisztelt gyülekezetnek, abban a megingathatatlanul szilárd meggyőződésben, hogy a mily igazán a Krisztus útjára tud térni a protestáns társadalom, abban a mértékben van jövője és rendeltetése! 4. A z út. Életünk eddigi irányát elhagyni, s erre az igazán keresztyén útra térni: ez a íeladat, mely előttünk áll. A legtöbb ember, (én is ilyen voltam) ezt képtelen és fölösleges dolognak tartja. Hogy ő ne volna keresztyén és protestáns. — ki merné azt mondani? — Hogy ő bűnös? Igaz. De hát ki nem az ? Él ő úgy, mint más; tisztességesen, becsületesen. Adót fizet, papnak köszön, templomba jár. Szent úgy sem lehet! Munkára van hivatva az ember! Ő elvégzi mindennapi, súlyos munkáját: végezze el más is. Ő nem árt senkinek, mindenkit, s mindenkiben az érdemet tiszteli. Stb. Mindez nagyon szép, de nem az igazi útja Krisztus követésének. A Krisztus követésének útja egy nagyon mélyen fekvő kapun vezet át: a megalázkodás kapuján, bűnös és kegyelemre méltatlan voltunk töredelmes beismerésén. Ebben a kapuban kell töredelmesen kérnünk a mi Mennyei Atyánkat, hogy vegyen fel kegyelmébe. Időbe, imádságba, töredelembe, könnyekbe kerül, míg ez a kapu megnyílik számunkra. De ha egyszer át jutottunk rajta, más emberré válunk; mássá válik a mérték, mellyel a magunk s embertársaink dolgait nézzük. A tartalmatlan élet sivár mezőit változatos távlatban sorakozó, gazdag munkaterek foglalják el; az elégedetlenségből, bajokból származó, testet-lelket bénító zűrzavar egyszerre csak az elégedett boldogság összhangjává kezd fejlődni. Minden gondolatunk erő, minden célunk egy tökéletesebb világrendhez való igazodás, minden szemlélődésünk a bölcs rendezésben való megnyugvás lesz! Ha könnyelmű voltál, meggondolt leszel; ha káromkodtál: megrémülsz egy háromló szó hallatára; ha nem voltál mértéktartó : bizony kerülni fogod a mértékletlen életet! Az önteltséget alázatos szív, az irigységet szívesség, a haragot szelídség és jóindulat, a gondot megnyugvás fogja felváltani életedben! Valóban oly birodalomba jutsz, mely sokkal magaszto- sabb kötelékekkel fog embertársaidhoz fűzni, mint amilyenben eddig voltál! Sőt biztos meggyőződésed lesz a felől is, hogy megtaláltad a kulcsát annak, hogy embertársaiddal a legtökéle— 43 —
