Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 2. szám - A protestantizmus hivatása
— 41 megígért kegyelme birja csak megmenteni a magyar népet, s általa a jövő magyar nemzetet! Ez az isteni kegyelem mutatkozik abban, hogy egy új válási lendület tünetei kezdenek már mutatkozni a társadalomban. Magam is tanúja voltam a múlt nyáron, az evangeliomi keresztyén diákszövetség debreceni közgyűlésén annak a csodálatos látványnak, hogy az az ifjúság, mely manap otthon nem részesül az imádság áldásaiban, ismét rávezetődölt az evangéliomra. — Igen ! — Ez az egész világtól elhagyott, árva magyar ifjúság megtalálta gyámolítóját a felséges Isten kegyelmében, a Krisztus evangyéliomában ! A tartalmatlan és céltalan élet porványaiból kiemelkedve, a magasabb erkölcsi és szellemi régiókba lépett! Tárt karokkal várja, hogy minden igazán megtérővei a vallásnak és a hazának szeretetében egyesülhessen. Vallja és hirdeti, hogy hit nélkül nincs jellem, nincs megállás, nincs szilárdság, nincs áldozatkészség, nincs meg a léleknek szárnyalása, nincs nagyság, nincs nemzeti lendület, nincs igazi haladás, nincs igazi művelődés ; — nincs semmi más, csak pos- vány és halál! Olyan ifjak ezek, akiknek örömmé változott át az életük, a munkájnk, a barátságuk, a játékuk, a mulatságuk ; akiknek nem teher a mindennapi munka pontos elvégzése, — de élvezet; — kiknek szükségletük és gyönyörűségük a Krisztus gája ; — akik férfiúvá fejlődhetnek angyali tisztaságban, és gyermeteg, jámbor becsületességben ! A társadalom egyéb rétegeiben ez a mozgalom már régibb és erősebb. Maga a diákmozgalom is, ebből fejlődött. Ez a mozgalom szülte a nép között a baptiszta, nazarénus, adventista gyülekezetek pártolását. Miért ment a nép ezekbe a felekezetekbe? — Mert lelkének vallásos érzése kielégítést, az küzdelmeiben megszenvedett lelke megnyugvást keresett valamiben, vagy a pálinkában, vagy a ki szerencsés volt az egyedüli nagy megnyugtatóban, a Krisztusban ; s a mi egyházunk nem volt felfegyverkezve hozzá,[nem volt embere hozzá, hogy a megnyugvást keresőket a Krisztushoz vezérelje. Hogy mennyire nem volt egyházunk erre elkészülve, azt a nyíregyházi egyház helyzete is megvilágítja. Nyíregyházán 15 ezer evangélikus lelki gondozását, az iskolai vallástanításon kívül, 4 lelkész teljesíti. Egy emberre esik tehát körülbelül 4 ezer lélek. Az adventista felekezet pedig akként van szervezve a világon, hogy minden 20 lélekre esik egy irás magyarázó. Ebből az egy példából is i
