Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 2. szám - A protestantizmus hivatása
— 40 — meleg szeretetét, láttuk igénytelenségét, szerénységét. Most az elválás pillanatában kérem mint kartás a kartársak nevében, mint szomszéd, s jó barát reád, családodra a jó Istennek segítő kegyelmét. Simon Jenő ev. tanító T Á 3El C JL A protestantizmus hivatása. (Vége.) 3. A feladat. Oly szilárdan áll a vallás és a rajta nyugvó erkölcsi törvények oly módon bele vannak Írva az emberi nem leikébe, hogy nem fogja azokat onnan kiirtani semmi erő sem ; és a mai vallásrontók sátáni törekvése legfeljebb azt eredményezheti, hogy egy gyönge fejű és szívű nemzedék könnyelműen elfordul a vallástól. De keservesen meglakot érte! Imé, a magyar társadalom is meglazult, mert beeresztette a fülén az Istentől elhívó csábító hangokat. Nézzétek, hogy romlik ! Nézzétek, hogy tele van bűnnel, romlással, nyomorúsággal ! Nézzétek ezt a nehány millió magyar családot, mely itt s a távol Amerikában birkózik az élettel! Milyen árva, milyen elhagyott, milyen tehetetlen ! Nézzétek csak a magatok munkáját, amelyet mindennap végeztek! Hol van benne a bátorító, a lelkesítő, az üdítő elem? Nincs benne más, csak a robot, a napszám terhe, ha nincs benne meg a hit, az imádság, a vallás! A bomlás különféle okok hatása folytán hamar mily nagyra nőtt a magyarságban, mely kezd semmi hatalmat nem tisztelni, semmit önmagán kívül nem szeretni, senkitől és semmitől, talán legkevésbbé az Istentől félni! Hát a többi nagy, még nagyobb bűneit elsoroljam-e ? Nem sorolom. Nem én tartom azokat számon, hanem a felséges Isten, a kinek végtelen, a Krisztus evangeliomában
