Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 2. szám - Novak Elek
39 — A gyakornoki időt letöltötte. A tanfolyamot hallgatta ezután szór- galommal. Cél előtt állt. A családnak gondoktól borús egén megjelent Béla jövőjébe vetett reménynek hajnalpirja. De az öröm nem sokáig tarthatott. Pusztító kór lepte meg, a sorvadás. Nem használt a jó édes anya, apa, testvérek gondos ápolása, meghalt. A remény párává foszlott. A forrón szeretett fiú, kiben a szülők haláluk után leányaik támaszát látták oda tért, hol nem fáj semmi Még a könnyek fel sem száradtak jött a másik. Jó felesége betegedett meg. Nem használt a költséges gyógykezelés, hosszas szenvedés után elhunyt. Akivel a fiatal házasélet örömeit, a férfikor nehéz gondjait megosztotta, nem volt többé. Eltemette azokat kik szivéhez voltak nőve, kiket életénél jobban szeretett. — De nem volt ideje gyászában elmerülni, mert az élet kötelességekkel jár. A holtaktól az élőkhöz fordult. Még volt gond bőven. Elek s Oyula fiai tanulók voltak. Elek fia teológus lett, majd pappá avatták. Élemedett napjainak egyik öröme volt, midőn Eleket a tekintélyes kővágóőrsi gyülekezet Ielkészi hivatalába iktatta, hol családot alapított. Oyula most lett képesített tanítóvá. Fiait tehát szárnyukra bocsátá. Öregségére anyagi helyzete is jobbra fordult, mit eddig a sors megtagadott tőle. — Családi körülményei szükségessé tették második nősülését. Nőül vette Gáspár Ilonát Vados- fáról, hogy Öreg napjaira gondviselője legyen. Ismét szerencsés házaságot kötött. Egymásnak kölcsönös megbecsülése volt házasságuk alapja. De a sors ismét kegyetlen volt. A halál széjjel választotta őket, nagy fájdalmára. Jelenleg Emilia és Etelka leányai vezetik a háztartást. Mint honpolgár hazája iránt is megtette kötelességét. Részt- vett 1878-ban a boszniai hadjáratban. Eszéktől kezdve gyalogolt* Átélte a hadjárat sanyarúságát, de a gondviselés őrködött felette. Mint tanító hogyan teljesítette kötelességét?! Kérdezzük meg gyülekezetét, melynek majdnem minden tagja tanítványa, kiknek jórésze már kenyere javát megette. Negyvenkét évi tanítóskodásából 39-et Sandon töltött, úgy, hogy gyülekezetével Összforrt. Kötelességének teljesítését mutatja, hogy ezen hosszú idő alatt meg nem unták, hanem inkább kérték, hogy ne menjen nyudíjba. De csoda-e ha valaki 42 évi közpályán való működés után nyugalomba vágyik. Nyugdíjigénye 1700 K, mely öreg napjaiban biztosítja neki legalább a nagyobb nélkülözésektől ment életet. — Lelkészével, mint gyülekezeti munkatársával mindig jó viszonyban volt, ki élemedett napjaiban segítségére volt, bajában nem hagyta el. — Mi kartársai éreztük szívből jövő
