Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 1. szám - A protestantizmus hivatása
16 állandók és mozdulatlanok, hanem korok és helyzetek szerint változnak; úgy hogy ami ma szent volt, azt holnap talán már lábbal tapossa a közitélet. — Az első keresztes hadjárat eszméje az egész nyugoti keresztyénség lelkesedésével indult meg: az utolsók szégyenletes torz alakzataikkal tették csúffá a nagy eszmét. — A reformáció 100 esztendős európai háborút állott ki, míg kivívta létének jogosúltságát: ma pedig a protestantizmus fiai hideg közönnyel mennek el a templom és vallás intézményei mellett. — Az első keresztyének minden új hivő mellé diakónust, presbytert, püspököt állítottak, hogy az új hívőt szent életre neveljék: ma pedig ugyan ki foglalkozik azzal, hogy a rá bízottakat szent, keresztyéni és Istennek tetsző életre nevelje ? Ezernyi keresztyén közt a pap áll egyedül tengernyi teendők áradatában elmerülve ! íme tisztelt gyülekezet ezek volnának csak a példák, melyek azt igazolnák, hogy az erkölcsi eszmények világában sincsenek álló csillagok, melyek örök változatlanságban állanának az isteni eszmények megvalósítására törekvő emberi társadalmak előtt. De, sem ezek, sem az ezekhez hasonló példák nem igazolják a kívánt tételt; hanem csak azt igazolják, hogy a fent elsorolt, vagy más hozzájuk hasonló esetekben bármi okból a társadalom hűtlenné lett előbb vallott és követett eszményéhez. Lemondott a Szentföld visszahódításáról, de ki tagadhatná, hogy maga az eszmény ma is oly felséges és tiszta, hogy keresztyén előtt nem lehet magasztosabb feladat, mint az, hogy a lehető legszebb paradicsomává tegye a keresztyén világnak azokat a helyeket, ahol Krisztus szenvedett ? — Vagy: ma a protestantizmus alig fogja fel igazán a maga hivatását: de azért ki tagadhatná, hogy a Krisztusban való élet a legtökéletesebb élet, s hogy a protestantizmus, mikor Luther fellépésével 1517-ben a Krisztusban való élet módját pusztán a Bibliára alapította, helyes nyomon indúlt; s hogy ma sem tehetünk egyebet, mint hogy ezt folytassuk ? — Vagy végül: ma a vallásos életnek úgyszólván egyetlen tényezője a pap és temploma; de azért ki merné azt józanon állítani, hogy a Krisztus igaz követésére való nevelésnek nem sokkal jobb módja az, amikor minden keresztyén embernek mindennapi teendőjéhez tartozik az, hogy embertársát igaz keresztyénné nevelje ? Amennyiben ezek a példák ható erővel bizonyítják, hogy a fent elsorolt esetekben igenis állandó az eszmény, csak az ember esett közelebb vagy távolabb tőle : ebben a mértékben
