Evangélikus Népiskola, 1911
1911 / 7. szám - Tömörkényi Dezső: Hogyan tarthatjuk evang. tanítóképzőinket kellő színvonalon?
205 mas térül kínálkozik az irodalmi olvasmányok egész sorozata. Itt az irodalmi termékek közül különösen azokat értem, melyek a népet, a magyar köznépet mutatják be. Valóságos lélektani megfigyeltetéseknek, néplélektani tanulmányoknak kell ezeknek lenni. Szükséges is, hogy megismerje a tanítójelölt a magyar nép lelkét, gondolkozását, érzelem világát, ezeknek megnyilatkozásait, sőt hogy ezek alapján kint az életben is megfigyeltetéseket eszközöljünk. Ez által a növendék észrevevő képessége éiesbedik, szellemi látóköre nyílik, hibákat észrevesz, jó tulajdonokat méltányol és mindjárt gondolkozik a hibák orvoslásáról. Kétségtelen, hogy mily szép pl Petőfi „János vitéziének feldolgozása pedagógiai szempontból: akár a fő alakot nézzük mint a magyar legény mesebeli alakját népias megnyilatkozásaival, akár a költő merész fantáziáját akarjuk igazolni az igazságnak megfelelően. Pedagógiai célok szolgálatára, neveléstani, okultató vonatkozásokhoz nagyon bőséges és hálás anyagot szolgáltatnak a történelem, a neveléstörténet, az egyháztörténet, de különösen az irodalom történet, ha elég súlyt fektetünk azon tényeknek és jelenségeknek a kidomborítására, melyek az illető egyének karakterek, jellem- és észfejlődézére hatással, irányítással voltak. — Mindenütt bőséges alkalom nyílik a psychológiai vonatkozások kiemelésére. Ily eljárás mellett lehetetlennek tartom, hogy növendékeinket öntudatos és önálló gondolkozásra ne szoktassuk. E téren tehát a célunk volna psychológiai alapon álló pedagógiai érzék fejlesztése. Feltétenül elengedhetetlennek tartom, hogy a fiatal tanító rögtön fel tudja magát ismerni abban a hivatalos környezetben, melybe állása elfoglalásakor lép Az ehez szükséges ismereteket nyújtja a népoktatásügy szervezete, tantárgyban kifejezetten, a szervezettan a maga óriási körével. Az idevonatkozó ismeretek vonatkoznak a népiskola szervezésére, tanrendjére, az iskolai hatóságokra és fenntartókra és a tanítóra. Jogokat és kötelességeket tár fel. Mivel életbevágó ismereteket közöl, egyszerű átlátni ezen ismeretek kiszámíthatlan fontosságát. Jelen tantervűnk mellett e fontos és nagy anyag tanításához minden második héten egy órával rendelkezünk; ezt is csak úgy eszközölhetjük, ha ezeken a bizonyos heteken ezt az egy órát a neveléstörténetből vessünk el, mivel a tanterv is ezzel együtt tünteti fel. Tehát kétszeres a veszteség, mert ekkor pedig a neveléstörténet nehezedik teljes súlyával a haladás vállaira. Elkerülhetetlennek tartanám, a tantervbe heti egy órának a beállítását a szervezettan számára. * * * Az itt következő gondolatot az előbbi témához kapcsolom. A szervezettan két fejezete ötlik eszembe : a tanító az iskolában és a tanító a társadalomban. Ki sem tagathatja ez utóbbinak az óriási fontosságát. Kiszámít
