Evangélikus Népiskola, 1911
1911 / 7. szám - Tömörkényi Dezső: Hogyan tarthatjuk evang. tanítóképzőinket kellő színvonalon?
206 hatatlan az hatás, mit a tanító ügyszeretetével, jó érzékével, tapintatával és tudásával elérhet. Nevelő munkássága nem ér véget a gyermekek 15-ik életévével. Folytatja azt tovább a felnőttek között is irá nyitván, esetleg (ha elég képesség van benne — mert hisz a tanítók között is sok az értékes ember) vezetvén a falu élétét nem csak társadalmi, hanem gazdasági téren is. Mert hisz legyünk őszinték : nagyon nagy szüksége vann erre a mi népünknek, mert bizony, nem állunk még az elsők sorában. Hogy népünk pedig mennyire ki van szolgáltatva a kapzsi élet többé, avagy kevésbbé hű sáfárainak, sokszor hiénáinak, azt úgy hiszem eléggé bizonyítja a mai kereskedelmi élet Árgus szemeivel finom szaglású orrával, sas körmeivel. Tanácsra van a népnek szüksége termény mennyiségének fokozásánál, értékesítésénél esetleges feldolgozásánál, pénzének forgatásánál, tőkésítésénél, esetleg vállalatok létesítésénél, a hitel ügyek lebonyolításánál; sőt talán szükséges, hogy a köznép is meg tudja immár érteni a jelen társadalmi beredezkedettségnek gazdasági structúráját, legalább alapelemeiben. Az újabb kor szelleme szerint ha népnevelők vagyunk, szocialistáknak kell lennünk a szó legvalódibb, de legnemesebb értelmében. Ehhez pedig az első követelmény, hogy a tanító maga ismerje ennek az emberi és nemzeti társadalomnak társadalmi, humánus és gazdasági alakulásait. Ezért tartanám szükségesnek a szociológiának, mint külön tantárgynak a rendes tantárgyak körébe való felvételét. Hadd ismerkedjék meg immár az a növendék a családdal jelentőségével erkölcsi vonatkozásai mellett társadalmi és gazdasági szempontból. Lássa az egyének egyesülésében, az egyetértésben és az együttérzésben az erőt, a haladás biztosítékát; az emberi szív nemes követeléseiben a haladás zárókövét. Építsük fel előtte a család társadalmából azt a nagy társadalmat, melyek felosztva mi vallásfelekezeteknek és nemzeteknek nevezünk. Mutassuk be a munka értékét és jelentőségét, a munkafelosztás hatásait. Tüntessük fel a munkát mint tőkét, annak kamatozó voltát, a gyarapodás miben létét, mint a boldogság, a függetlenség, a hatalom, az erő érvényesülésének alapkellékeit, mely épít itt a haza határain belül és véd a külső megtá- madtatások ellen. Tárjuk fel létünk életszükségleteit. Ha így fogjuk feltüntetni subiectiv életünk alaptényezőit akkor bizonnyára sikerülni fog leszállítani a mai ember pénzsóvár törekvéseit a jogosnál nem nagyobb mérvére, a pénz hamis csengésével egyetemben. Azonban minden esetre megismertetjük növendékeinket a szolgálatokkal, azok, ellen értékével, az ellenszolgáltatással, kapcsolatban a pénzzel mint jövedelemmel és mint tőkével; — a tőke szerepével a társadalmi, a munkás életben, az iparban és a kereskedelemben. Szükség, hogy fogalma legyen a pénz forgalmáról, eloszlásából. Igen tanulságos fejezetnek tartanám például a munkásnak, a munkaadónak a szerepét, egymáshoz való viszonyát, a gépek jelentőségét, a szakszervezeteket, a munkásbiztosító intézeteket, a munkaadók szervezkedését,
