Evangélikus Népiskola, 1911
1911 / 7. szám - Tömörkényi Dezső: Hogyan tarthatjuk evang. tanítóképzőinket kellő színvonalon?
20 i kapcsolatban szükségesnek tartanám az elemi iskolai tankönyveknek a szorgos ismertetését tananyag és módszer szempontjából. Sőt nagyon okultatónak tartanám ha a szaktanárok módszeres előkészítés után egy-egy ismeretegységet elemi iskolai módszer szerint dolgoznának fel az osztály előtt. Elismeréssel kell fogadnunk azt az igyekezetét, mely a megfelelő miniszteri rendelkezés kívánalma szerint mint módszeres tanítót állítja a gyakorló iskola padjai elé egyik-másik szaktanárt, a tanító növendékek okultatása célzatával. A tökéletes tanítóképzés szempontjából elengedhetetlennek tartom a tanítói munka teljes tudatosságát. Ezt eszközük: az előkészítés, a gyakorlati tanítás és a bírálat. Szerintem eleinte egy tanításnak az előkészítése igénybe vesz egy fél órát. Ez áll az ismeretanyag felderítéséből, kapcsolatban mindazon ismerettel, melyet nem közlünk ugyan a gyermekkel, de mi a tudatos tanítónak elengedhetetlen értelmi, szükséglete. Kijelöljük az elérendő célt, megállapítjuk az anyag természetéhez képest a módszert. Megadjuk az elvi utasításokat. Mind ez még inkább elvi jelentőségű. Most következik a gyakorlati oldal. Ez pedig abban áll, hogy a gyakorló iskola vezetője a kezdő növendékek előtt eltanítja azt az elemi iskolai tanítást, közben felhíva a növendékek figyelmét a fontosabb tényekre. Most jön a növendékek gyakortlati tanítása. Azonban ez csak a megfelelő, minden oldalú bírálat által válik teljesen tudatossá. Szerintem nem csak az lenne itt a cél, hogy azt a tanítást megbíráljuk hanem hogy a növendékek megtanuljanak egy tanítást tárgyilagosan, minden oldalúlag bírálni, boncolni. Ennek a bírálatnak pedig nézetem szerint formát kellene adni, amely azonban ne kösse meg a biráló saját egyéni észrevevő képességét, birálati szempontjainak sajátos megnyilatkozását és sokoldalúságát. Tehát ne legyen sablon. Ilyen formának tartanám a tanítás menetének a hű leírását, közbe szőve a kritika helyi vonatkozásait, mig végül következnének a növendék általános észrevételei, impressiói, okfejtései. Ar‘ pedig a vezető tanárok kritikai munkásságát illeti, rendkívül gyümölcsözőnek tartom, hogy az a bírálat le tudjon szállni a legelemibb, demonstrativ természetű gyakorlatig és fel tudjon emelkedni az elveknek eszménye magaslatáig. így azt hiszem, senki sem tagadhatja hogy az a bírálat igazi módszertani óra volt, mert hisz a módszertani kitéréseket — talán még mélyebb mederben — nem csak megenged- hetőknek, de egyenesen kivánadosaknak tartjuk. Ez által új tantárgy beállítása nélkül egy új pedagógiai tantárgyat kapnánk : a gyakorlati módszertant. Ez a rendszer pl. a IV. évfolyamban a heti hat órának is megfelelő elosztását, illetőleg annak a hat órának a feleme lését kívánná. A tanitónövendékek javára válna. — Különben ami e téren pl. a soproni ev. tanítóképzőnek szép múlton alapuló rendszerét illeti, kalaplevéve kell megállanunk. Hogy növedékeinket az elméleti térről észrevétlenül vezethessük át a népnevelés szép és élvezetes mezejére, azt hiszem, nagyon alkal-
