Evangélikus Népiskola, 1911
1911 / 7. szám - Wagner Ádám: Néhány észrevétel
202 szükséges, a távozó tanítóra nézve pedig legtöbbszür anyagilag is hátrányos. A lemondás folytán megüresedő állást bármely gyülekezet két hónap alatt be tudja tölteni lévén untig elegendő idő egy hónap a pályázat hirdetésére, — 15 nap a jelölés és választás megejtésére és 15 nap a választás jogerőre emelkedésére. — A mely gyülekezet pedig a pályázati határidő lejárta után a jelölés előtt még próba bemutatkozás engedélyezéseért is folyamodik, az a maga speciális kívánságának teljesülésével, miért várakoztasson meg egy másik gyülekezetei, és miért láncoljon magához egy menni kész embert, akinek egy havi továbbmaradás legtöbbször anyagi veszteséget is okoz. Miért? Azért, mert rendszerint csak jobban dotált helyre szokott a tanító, — de a lelkész is — menni, ha helyet cserél, mely jobb javadalom azonban csak az állás elfoglalása napjától jár. II. A 12. §-ban a rendes tanító illetményeinek felsorolásánál kimaradt a kert illeték, illetve váltságdíjának felemlítése, ami csak zavart, kellemetlenséget okoz, mert ez az 1907. évi XXVII, t.-c. 2. §.ának negyedik bekezdése szerint minden rendes tanítónak megjár. A § eleje tehát módosítandó és a ritkított betűkkel nyomott szavak beszúrásával így volna fogalmazandó: »A rendes tanító alapfizetése a törvény által megállapított lakáson és kerten vagy lakbéren és kert váltságdíjon kívül..................koronában állapítandó meg.« III. Et nunc venio ad punctum fortissimum. És éz a 21. §., melyet szószeriut ide iktatok. »Ha a tanító hivataloskodása közben hal el, az egyházközség őt a maga költségén temetteíi el, de ez a költség a tanító rendes fizetésének 20°/0-át meg nem haladhatja.« — Ugyan így rendelkezik nálunk dunántúl a lelkészt illetőleg is a vonatkozó szabályrendelet, A csak egy évtizedre terjedő működési időm alatt, nem volt még alkalmam tanító-temettetésen megfigyeléseket tennem, de lelkész temetésen megjelenni — fájdalom — már többszőr késztetett a kartársi és baráti szeretet. Azt hiszem, hogy szomorú tapasztalataim, leverő észleleteim egyáltalán nem módosultak volna, ha a tanító temetésén kellett volna azokat megszereznem ..................... A z ember szinte zavarban van, ha a dologról szólni kell ; annyira fáj a szíve, ha reá gondol, mit kell az amúgy is a föld poráig sújtott családnak végtelen bánatának ép első óráiban néha még átélnie, szenvednie. — annyira sajog a lelke, ha végig gondolja, mily önzően- kicsinyes, kegyeletsértően szűkkeblű, ha nem is mindenhol, de sok helyütt — a nép, mikor tisztviselőjét temetteíi az egyházközség költségén. És ez
